A modern kori gyermeknevelés öt legsúlyosabb hibája



Egy ismert amerikai hírportál nemrégiben egy meglehetősen megosztó írást közölt arról, hogy miért nem érnek célt a modern kori szülői gyermeknevelési elképzelések. A Huffington Post gyermeknevelés buktatóiról szóló cikkét az internet közönsége különösen nagy érdeklődéssel fogadta – nem véletlenül, hiszen a cikk valóban elgondolkodtató megállapításokat tartalmaz – szerzője, Emma Jenner egy olyan nevelőnő, aki évekig dadaként dolgozott különböző családoknál.

A cikk kapcsán felkértük a Szülők Lapja állandó szakértőjét, Szegleti Gabriella gyermekpszichológust, hogy fejtse ki véleményét a modern kori gyermeknevelést kritikusan szemlélő írásról.

A külföldi tükör valóban reális képet fest elénk, vagy túlzásról van szó? Vajon érvényesek ezek a megállapítások ránk, kisgyereküket nevelő magyar szülőkre is? Válságban lenne a modern gyermeknevelés?

A modern kori gyermeknevelés 5 legsúlyosabb hibája – brit gondozónő véleménye

1. Félünk a gyermekeinktől

Létezik egy módszer, amelyet „bögre-tesztnek” nevezek. A szülő egy bögre tejet ad reggel a gyermekének. Lássuk, mi történik akkor, ha a gyerek azt mondja, hogy „a rózsaszínből kérem, nem a kékből!” – miközben az édesanya már kiöntötte a tejet a kékbe. Leggyakrabban ilyenkor az édesanya elfehéredik, és rohan a kért bögréért, mielőtt a gyerek elkezdene hisztizni.

Óriási hiba! Mitől félsz, anyuka? Ki itt a főnök igazából? Hadd hisztizzen az a gyerek, hagyd rá, és kész. Az Isten szerelmére, ne fáradozz külön csak azért, hogy a kedvében járj – inkább gondolj arra, ha minden hisztinek engedelmeskedsz, az milyen leckét tanít a gyermekednek az életben való érvényesülésről.

2. Csökkennek a gyerekekkel szembeni elvárásaink

Amikor a gyerek rosszalkodik, akár mások előtt játssza meg magát, akár otthon gorombáskodik, a szülők hajlamosak megrázni a vállukat, és azt mondani, „Jaj, hát gyerek! Ilyenek a gyerekek.” Pedig nem! Sokkal többre képesek a gyerekek annál, mint amit a szülők általában elvárnak tőlük, legyen szó illemről, idősek iránti tiszteletről, házimunkáról vagy önuralomról.

Azt hiszed, nem tudnak végigülni egy vacsorát egy étteremben? Dehogynem. Nem tudják lesöpörni maguk után az asztalról a morzsát? Dehogynem. Az egyetlen ok, hogy ezeket nem teszik meg, az az, hogy nem tanítottad meg nekik, és nem is várod el tőlük. Ilyen egyszerű. Várj el többet tőlük, és mindezt maguktól is megcsinálják majd, még kérned sem kell őket.

3. Eltűnőben a „közös nevelés”

Régebben buszsofőrök, tanárok, bolti eladók és más szülők következmények nélkül szólhattak rá a rosszul viselkedő gyerekekre. Az édesapa vagy édesanya szerepét átvéve rászóltak a rendetlenkedőkre, és mindegyiküknek közös célja volt: rendes fiúkat és lányokat nevelni. Manapság azonban már nem lehet olyan könnyedén megszidni egy rendetlenkedő gyereket az utcán – éppen a szülők rosszallása miatt.

A szülők tökéletes gyereket szeretnének, ezért nem hisznek a tanároknak vagy bárki másnak, amikor azok valamilyen viselkedési problémáról számolnak be. Míg régen a szülő a gyereket vette elő, ha panasz volt rá az óvodában vagy az iskolában, addig manapság az óvónőt, pedagógust támadják le, hogy biztos hazudnak, mert hát az ő fiuk/lányuk olyan jó gyerek.

Ráadásul sok szülő érzi annak a kényszerét, hogy kifelé a tökéletes család képét mutassa, nehogy megszólják őket. Mert igenis, sok szülő valóban megszólja a másikat, ha az például császárral szül, nem szoptatja a gyereket, nem viszi különórára, vagy ha hagyja hisztizni. Mi is történik akkor, ha egy gyerek nyilvános helyen hisztizik? Minden felnőtt rögtön az anyát kezdi nézni megrovóan. Pedig a hiszti pont annak a jele, hogy a szülő nem engedelmeskedik a gyermek akaratának – éppen ezért helyesebb lenne azt gondolni: „Ez az, helyes! Tudom, hogy megszabni a gyerek határait nem könnyű feladat”.

4. Mindig az egyszerű utat választjuk

A szülők elfoglaltabbak, mint valaha. Jó dolog, ha az ember a gyerek kezébe tudja adni a tabletet, hogy egy hosszú utazás alatt vagy az orvosi rendelőben gyorsabban teljen az idő. Az is remek dolog, hogy létezik már házhoz szállítás és a készételt is néhány perc alatt fogyaszthatóra tudjuk melegíteni a mikróban. Ám a könnyű út választása veszélyes terep, tudni kell a határokat.

A tablet például nem jó megoldás, ha étteremben ül a család. A türelmet a 21. században is meg kell tanulniuk a gyerekeknek. Meg kell tanulniuk, hogy nem minden étel készül el három perc alatt, vagy akár még azt is, hogy segítsenek vacsorát csinálni, ha gyorsabban szeretnék elkezdeni az evést.
Ha egy totyogós megbotlik, meg kell tanulnia egyedül felállni ahelyett, hogy rögtön a karjait nyújtaná a szülei felé. Mutassuk meg a gyerekeknek, hogy a könnyű út olykor hasznos lehet, de vannak helyzetek, amikor fontos lelassítani.

5. A gyerek igényei diktálnak

Teljesen természetes, hogy a szülők sok helyzetben előtérbe helyezik a gyermekeiket, ráadásul úgy vélem, ez az evolúció szempontjából is hasznos. Én is azt vallom, először például a gyereket etessük meg és öltöztessük fel, mielőtt magunk is nekilátunk. Ám azt tapasztalom, sok szülő túl messzire megy abbéli igyekezetében, hogy a gyerek igényeit kielégítse – még akkor is, ha ez nem indokolt és akár mentálisan is megviseli.

Számos édesanyát láttam, aki újra meg újra felkel éjjel az ágyból csak azért, hogy a gyerek kéréseit teljesítse. Vagy olyan édesapát, aki keresztülrohan az állatkerten, mindent félredobva amiatt, mert a kislánya kijelentette, hogy szomjas.

Hidd el, semmi rossz nincs abban, ha éjjel nem adsz az unatkozó gyermekednek egy sokadik pohár vizet. Abban sincs semmi rossz, ha azt mondod az állatkertben a kislányodnak: „Persze, kicsim, ihatsz, de várj addig, amíg elérünk a következő ivókútig”. Semmi rossz nincs a „nem” szó használatában esetenként, sem abban, hogy ha megkéred a gyereket, legyen el egy pár percig magában, amíg te elmész a vécére vagy éppen végiglapozol egy magazint.

A szerző szerint ha mindezekre nem figyelünk, akkor a gyermekeink felnőve önző, türelmetlen és érzéketlen emberekké válnak, akik úgy érzik majd, nekik minden jár. És ez nem az ő hibájuk lesz, hanem a miénk. Mert mi nem tanítottuk meg nekik, hogyan viseljék el az élet kellemetlenségeit, mert mi nem vártunk el tőlük többet…

A szabadelvű nevelés buktatói – hazai szakvélemény

Valóban a gyerekek irányítják a szüleiket? Képesek a szülők akár még önmagunkból kifordulni, csakhogy megfeleljenek gyermekeik elvárásának? A Szülők Lapja szakértője válaszol.

„A modern gyerek követel, és érdeket érvényesít”

Ami a gyereknevelés kultúráját illeti, az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a szülők képtelenek nemet mondani, a gyerekek pedig mindent akarnak, mégpedig azonnal. A mértéktelenség kultúrájában élünk. Az emberek már nem képesek kemény munkát fektetni olyan vállalkozásba, ami csak később válik az örömszerzés forrásává. A modern gyerek követel, érdeket érvényesít, a kívánságai azonnali kielégítésre találnak. Felmerülhet a kérdés, emögött valóban a gyermek áll, vagy inkább az a szülő, aki mindezt hagyja?

A szülőké a hatalom, csak éppen nem szeretnek élni vele. Egyszerűbb a gyermek jópajtásának lenni, áttölteni a reggeli kakaót, bekapcsolni a mesét, indokolatlanul jutalmazni, elnézni a hisztijét, elpakolni helyette és még sorolhatnám…

Ha mindezt a szülők nem tennék meg, a rosszalkodásnak valóban lenne következménye, és észrevennék, hogy sok esetben a gyermekeink a viselkedésükkel csak provokálnak, na, akkor tudnánk erős, rugalmas gyermekeket nevelni, akik felnőttként is képesek megállni a helyüket!

„A szigor nem zárja ki a szeretetet”

Mitől is félünk? Hogy kevésbé szeretnek majd bennünket, ha szükség esetén autoriterként lépünk fel? Nem, a szigor nem zárja ki a szeretetet, sőt a kutatások azt bizonyították, hogy életünk során azokra emlékszünk pozitívan, azokat szeretjük és azokra nézünk fel, akiknek képesek voltunk alávetni magunkat gyerekként.

Hova vezet a szabadelvű nevelés?

A „non-frustration” nevelés (szabadelvű nevelési módszer) következtében gyermekek ezrei válnak neurotikussá, végtelenül szorongóvá. Az egészséges gyermeki fejlődéshez a szereteten kívül elengedhetetlen a következetesség, a szabályok, keretek, értékek megtartása. Az énfejlődés egyik alapja, hogy megtanuljuk egónk határait, ehhez pedig a szülőknek kereteket kell szabniuk! Ha ez nincs meg, önállótlanságot, kontrollhiányt okoz, minden helyzet frusztráló lesz. A frusztráció pedig agressziót, vagy szorongást szül.

A gyermeknevelés egy igazán hosszú távú befektetés, és ezt először a szülőnek kell megtanulnia, csak ezt követően várható el a gyermektől a türelem. Viszont az biztos, hogy megtérül, és még kamatozik is.

 

forrás: https://www.szuloklapja.hu/gyermekneveles/2991/az-5-legsulyosabb-gyermeknevelesi-hiba-amit-egyre-tobb-szulo-elkovet.html

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.