Mivel Pál Feri a személyes kedvenc előadom, s a forrásban is idézett cikk se túl bőbeszédű, ezért kiemelem Feri atya négy gondolatát a hivatkozott anyagból. Ez így csak egy rövid lista lesz… Gondoltam az elején, de aztán nem álltam meg, hogy saját gondolatokat ne fűzzek hozzá.
Ezt elsőre nem igazán értettem meg, csak úgy éreztem, vagy – ahogy az elmúlt napokban egy előadás alkalmával hallottam – meg akartam magamnak engedni, hogy úgy érezzem, ez mély gondolat.
Aztán meg is fejtettem magamnak:
Ha nehéz helyzetben vagyok, akkor az alkalmazkodóképesség segíthet a tovább haladásban. Vagyis, rossz esetén ez a jó.
Ha könnyű helyzetben vagyok, akkor a megszokás gátol a tovább haladásban. Vagyis, jó esetén ez a rossz.
Az örök Jing és Jang…
Közhelyesen hangzik, de igaz lehet, hogy kompromisszumok mentén tudunk jól előre vitorlázni. Ha ehhez hozzágondolom azt, hogy a stresszt, a feszültséget az okozza, hogy a valóság eltér az elképzelt világomtól (ez mondjuk elég kellemetlen tény, mert ha nem térne el, akkor például én minden nap repülve mennék dolgozni), azaz tény, hogy nem mindig úgy van, ahogy én akarom, akkor tényleg csak kompromisszumokkal lehet működni. Sok mindenkivel lehet és talán kell kompromisszumokat kötni, például az élettel is.
Ebben a mondatban azt tartom zseniálisnak, hogy 10 szócskával tulajdonképpen életre szóló megoldást ír le Feri atya. Ez szerintem nem a perfekcionizmusról szól – bár szólhatna arról is -, hanem arról a tényről, hogy időnként (gyakran?) le lehetne ülni, s örülni lehetne annak, ami körül vesz minket. Hogy legyen itt még egy igazságot tartalmazó közhely…
Erről a késrdésről önálló bejegyzésem van. A koncentrikus körök képét, amit ott rajzoltam le, azt gondolom, jól kiegészíti a „kívülről rátekintek” és a „benne vagyok” megfogalmazások.
forrás: https://forbes.hu/legyel-jobb/pal-feri-az-onbecsules-nem-egyenlo-az-onertekelessel/