Pál Feri gondolatok



Mivel Pál Feri a személyes kedvenc előadom, s a forrásban is idézett cikk se túl bőbeszédű, ezért kiemelem Feri atya négy gondolatát a hivatkozott anyagból. Ez így csak egy rövid lista lesz… Gondoltam az elején, de aztán nem álltam meg, hogy saját gondolatokat ne fűzzek hozzá.

Ami a nehéz feltételeknél az alkalmazkodóképesség, az a jónál a megszokás.

Ezt elsőre nem igazán értettem meg, csak úgy éreztem, vagy – ahogy az elmúlt napokban egy előadás alkalmával hallottam – meg akartam magamnak engedni, hogy úgy érezzem, ez mély gondolat.

Aztán meg is fejtettem magamnak:

Ha nehéz helyzetben vagyok, akkor az alkalmazkodóképesség segíthet a tovább haladásban. Vagyis, rossz esetén ez a jó.
Ha könnyű helyzetben vagyok, akkor a megszokás gátol a tovább haladásban. Vagyis, jó esetén ez a rossz.

Az örök Jing és Jang…

Tudod mi a kompromisszum? Amikor nem úgy van, ahogy akarom. Az a kompromisszum.

Közhelyesen hangzik, de igaz lehet, hogy kompromisszumok mentén tudunk jól előre vitorlázni. Ha ehhez hozzágondolom azt, hogy a stresszt, a feszültséget az okozza, hogy a valóság eltér az elképzelt világomtól (ez mondjuk elég kellemetlen tény, mert ha nem térne el, akkor például én minden nap repülve mennék dolgozni), azaz tény, hogy nem mindig úgy van, ahogy én akarom, akkor tényleg csak kompromisszumokkal lehet működni. Sok mindenkivel lehet és talán kell kompromisszumokat kötni, például az élettel is.

Akkor vagyunk elégedettek, ha meg tudunk elégedni az elég jóval.

Ebben a mondatban azt tartom zseniálisnak, hogy 10 szócskával tulajdonképpen életre szóló megoldást ír le Feri atya. Ez szerintem nem a perfekcionizmusról szól – bár szólhatna arról is -, hanem arról a tényről, hogy időnként (gyakran?) le lehetne ülni, s örülni lehetne annak, ami körül vesz minket. Hogy legyen itt még egy igazságot tartalmazó közhely…

Az önbecsülés nem egyenlő az önértékeléssel. Akkor se, ha a közbeszédben szinonimaként használjuk. Az önértékelés az, amikor kívülről rátekintek a napomra. Pozitívat és negtívat is látom. Önbecsülésben viszont egyáltalán nem tartok magamtól távolságot. Benne vagyok a testemben, nem reflektálok magamra. Benne vagyok a pillanatban, a jelenben, az életemben, a múltamban. Az álmaimban, a terveimben. És jóban tudok lenni magammal. Anélkül, hogy a realitásokat tagadnám.

Erről a késrdésről önálló bejegyzésem van. A koncentrikus körök képét, amit ott rajzoltam le, azt gondolom, jól kiegészíti a “kívülről rátekintek” és a “benne vagyok” megfogalmazások.

 

forrás: https://forbes.hu/legyel-jobb/pal-feri-az-onbecsules-nem-egyenlo-az-onertekelessel/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük