Néhány gondolat a pszichológiáról



A forrásban megjelölt cikk Dr. Bagdy Emőke munkásságával foglalkozik. Emőkét volt szerencsém többször is személyesen hallani, illetve az internet jóvoltából több előadását is láttam már.

Az egész cikket érdemes elolvasni, mert nagyon érdekes, de én nem ezzel szeretnék foglalkozni, csak néhány kiemelt gondolattal.

Az olyan gondolatok tűnnek nagyon érdekesnek, mint „A gyakorlati pszichológia, amely az emberek szolgálatába állítja a lélektani tudást…” és társai.

Az idei év elején bevezetett kuruzsló törvény ismeretében nagyon érdekes volt olvasni például ezt:

Mint említettem, már a ’70-es években elértük, hogy legyen egy pszichológus-rendelet, amelyben definiálták a szakmánkat. Meghatározta, hogy ki nevezheti magát pszichológusnak, és milyen tevékenységre jogosítja fel őt a végzettsége. Húsz év alatt mindent elértünk, ami egy szakma fejlődésében fontos: volt alaprendeletünk, szakági képzési rendelet, volt Kamaránk, volt Szakmai Kollégiumunk – 1989-ben azután minden rendeletet visszavontak, majd mindent újra szabályoztak, csak rólunk feledkeztek meg.

A rendszerváltás óta akármilyen kormány volt, mindegyik visszavert bennünket a legelemibb kérésünkkel is: máig nem létezik közhiteles nyilvántartás arról, hogy ki a pszichológus.

De még egy egyszerű névjegyzéket sem tudunk létrehozni, mert nincs adatszolgáltatási hozzáférés, ki a diplomás pszichológus. A saját Kamaráért 1989 óta folyamatosan harcolunk, az elmúlt évben azonban belefáradva feladtuk a küzdelmet.

Érdemes a riporter következő kérdésén is elgondolkodni:

Kinek nem érdeke, hogy a pszichológusoknak legyen egy erős érdekvédelmi szervezete?

Lehet, hogy ez nem érdeke senkinek, de…

A kormányok váltották egymást, és mi fáradhatatlanul küzdöttünk azért, hogy legyen Kamaránk, de végül valaki mindig elgáncsolt minket. Egyszer eljutottunk odáig, hogy a kidolgozott törvénytervezet a Parlament elé kerüljön, de az utolsó pillanatban visszavonták. Nagyon sok jogász és szakember sokat dolgozott érte, és azt sem tudjuk, hogy ki az, aki előző éjszaka kitalálta, hogy akkor mégsem tárgyalhatnak meg valamit, amit a kormányülésen már jóváhagytak. A szakmabeliekkel éveken át biztattuk egymást, hogy lesz kamarai törvény, lesz névsor, lesz szabályozás, hogy végre tudni fogjuk, ki nevezheti magát pszichológusnak. Évekig reménykedtünk, hiszen még a vadászoknak vagy pl. a növényorvosoknak is lehet Kamarájuk – tizenötezer pszichológusnak vajon miért nem? Van egy nyilvánvaló fejlődés a pszichológia határain belül, tudományos felismerések születtek, sok mindent átültettünk a gyakorlatba, igazán nincs miért szégyenkeznünk – de miért nem engedik, hogy szabályozzuk?

Ennek a szabályozatlanságnak lett a következménye az idei év elejének pár történése. Érdekes, hogy pont ezen a ponton említi meg Emőke a coachingot is:

Túl sok az önjelölt pszichológus, aki tanácsot ad?

Erre a válasz:

1995-től begyűrűzött hozzánk is a coaching, számos területen tartanak gyorstalpalókat, elárasztották a piacot a kétes akkreditációjú képzések.

Sok olyan negyvenes, életközepi válságba kerülő ember van, aki elunta, hogy a saját szakmájában dolgozik, elmegy egy coaching-tanfolyamra, és onnantól kezdve azzal keresi a pénzt. Úgy osztja az észt, hogy fogalma sincs dolgokról!

Tanácsol, miközben a pszichológia alapvetése, hogy akkor segítesz, ha azt segíted a világra, ami a másikban benne van. Ha szorong, csökkented a szorongását, felszabadítod az elméjét, segíted őt abban, hogy a saját erejére találjon. Nem az elnevezést kritizálom, mert van akkreditált egyetemi coach-képzés is, vannak posztgraduálisan képzett mentálhigiénés szakemberek, egyetemi diplomás kineziológusok, vannak valóban jó képzések, de nem végezhetik ugyanazt a tevékenységet, mint egy szakképzett pszichológus.

Ezekkel a gondolatokkal egyet tudok érteni. Én olyan coaching tanfolyamra jártam, ahol fontosnak tartották megtanítani azt, hogy ennek a segítő szakmának mik a finom keretei és mik a határvonalak, amiket nem lépünk át.

A tudás nélküli ész osztás szerintem minden szakmában – nem csak a pszichológiában – elítélendő. Az embernek mindig tisztában kell lennie a saját kereteivel!

A riporter tovább kérdezett:

Ez azt jelenti, hogy senki nem ellenőrzi, hogy milyen háttértudással lát el valaki pszichológusi feladatokat?

A válaszban még jobban elmerülünk a kérdésben:

Senki nem ellenőriz semmit. Talán a diplomát a fizetési besoroláshoz elkéri. Noha álláshelyek a klinikumban nincsenek, mégis, a klinikai szakág a legszabályozottabb, de sokkal többre lenne szükség! Nincs érdekképviseletünk, nincs nevünk, nincs szakági definíciónk. Aki kiteszi a kapuba, hogy pszichológiai rendelést folytat, ellenőrizhetetlen, mert nincs rendelet, amire hivatkozhatunk. Ilyenkor az illető mondhatja, hogy „Kérem, én nem terápiát csinálok, hanem pszichológiát tanítok!”, és tovább folytatja a tevékenységét. Elképesztő, hogyan burjánzanak a vadhajtások! Amikor a fejlődés felgyorsul, akkor úgy működik, mint egy folyam, amelyik kicsapja a partra a hordalékot. Ez egy olyan időszak, amikor sok a hordalék, de a kitisztulásra rendkívül nagy szükség lenne!

Amiért szüntelenül ágálok, az a kliensek védelme, akik gyanútlanok, jóhiszeműek, és az egész szakmát is lejárathatja egy-egy önjelölt ál-szakember. A fekete gazdaságról meg beszélni sem merek!

A szakmától egy kicsit elvonatkoztatva igazán fájó a tapasztalt pszichológus véleménye a mai helyzetről:

Nagyon materiálissá vált a világ, és a minőségek, tehát a szociális és emocionális tényezők háttérbe szorultak. A materiális tengelyre túl sok minden rakódik, míg a vertikális, spirituális dimenzió, ahová az embereknek csak a „minőségét” helyezhetem fel, tovább zsugorodik.

 

 

forrás: https://kepmas.hu/a-hatalom-felt-a-pszichologiatol-bagdy-emoket-es-kollegait-is-megfigyeles-alatt-tartottak

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.