Kényszerbetegség vagy rögeszmés-kényszeres személyiségzavar



Egy nagyon jó összefoglaló cikket (lásd forrás) olvastam két fogalommal kapcsolatban:

  • OCD – obsessive-compulsive disorder – obszesszív-kompulzív zavar, más néven: kényszerbetegség
  • OCPD – obsessive-compulsive personality disorder – rögeszmés-kényszeres személyiségzavar

Lássuk a cikket!

Ez a jele annak, hogy valaki tényleg kényszerbeteg, nem pedig csak pedáns, rendmániás vagy a tökéletesség “megszállottja”. A kényszerbetegséget (obsessive compulsive disorder, OCD) gyakran összekeverik a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD), pedig teljesen más a mozgatórugója a két jelenségnek.

Van olyan ismerősöm, aki nem csak a könyveit, de még a fűszereit is ABC-sorrendben tartja*, mégsem kényszerbeteg. Csak a rend kedvéért teszi. És olyan is van, aki már megtanulta, hogy fél órával hamarabb érdemes elindulnia otthonról, mert minden alkalommal legalább ötször vissza kell szaladnia, hogy ellenőrizze, elzárt-e, becsukott-e, kihúzott-e mindent a lakásban. Ő az, aki szorong és tényleg kényszerbeteg.

* Soma: Jaj! Éppen két hete készítettem fűszer leltárat a konyhámban. Tutira mondom, csak azért, hogy tudjam, mi az, amit már nem kell harmadszor is megvenni, mert van itthon…

Amikor a személyiség rögeszmés

Az ún. rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral (OCPD) jellemezhető emberek színek alapján csoportosíthatják a használati tárgyaikat és a ruháikat, az íróasztalukon mindennek megvan a szigorú és állandó helye, ha pedig belenézel a hűtőszekrényükbe, sanszos, hogy az ételeket felcímkézve, katonás rendben találhatod. Ha kedves az életed, ne próbálj belerondítani ebbe a rendszerbe, mert egy OCPD-s személy komoly aggodalmat érezhet, ha észreveszi a nem helyén való, vagy nem az ő szabályai szerint működő dolgokat. “Ez a rendezettség iránti beteges vágy ugyan hasonlít a kényszerbetegséghez, de míg utóbbinál a furcsa cselekedetek a szorongáscsökkentést szolgálják, az OCPD esetében az ember egyszerűen így tartja jónak, megfelelőnek, követendőnek a dolgok menetét” – nyilatkozta a PsyBlognak dr. Elizabeth McIngvale, a Baylor Orvostudományi Főiskola Menninger Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszékének kutatója.

Az OCPD-s személyek általában nem érzik szükségét rituális cselekedetek többszöri megismétlésének – ami gyakori tünete az OCD-nek -, azonban jellemző rájuk a tökéletességre törekvés, a teljes kontroll gyakorlása a környezet felett, a rendezettséget, szervezettséget központba állító gondolkodás és az értékek merev tisztelete.

A kényszerbetegség egy szorongásos zavar,

melynek tünetei az enyhétől a súlyosig terjednek. A kényszerbetegségben (OCD) szenvedő emberek állandóan ismétlődő mintázatokat követnek, melyeket nagyon nehéz felülírni. Ha a tünetek kezelés nélkül maradnak, rövid időn belül a személy életének irányítóivá válhatnak: súlyos esetben a probléma meggátolhatja a személyt abban, hogy ellássa munkáját, otthoni teendőit vagy eleget tegyen az iskolai követelményeknek.

“Az OCD-vel küzdőknél a kényszercselekvést a szorongás, az irracionális negatív gondolatok szülik, és maga a cselekvés ezeknek a kényszergondolatoknak az elűzését szolgálja” – fűzte hozzá a szakember.

A kényszergondolatok kínzó, kellemetlen, a személyiségtől idegen, a tudatba „kényszerűen” betolakodó, szorongást okozó gondolatok, melyektől az illető jellemzően meg akar szabadulni, mégsem képes rá. Előfordul az is, hogy a tudatba a kényszergondolatokhoz hasonló késztetések törnek be, például egy szeretett személy megölésére érzett késztetés. Ezek az impulzusok ugyancsak idegenek a személyiségtől: az illető semmiképpen nem akarja végrehajtani azokat, mégis állandóan retteg attól, hogy megteszi, illetve attól, hogy milyen következményei lesznek, ha megvalósulnak ezek a késztetések.

A kényszercselekedet tehát egy olyan sztereotip viselkedésforma, egyfajta rituálé, melyet az illető elviselhetetlen belső szorongásának elhárítására használ. Mivel ezek a szertartások a szorongás forrását nem szüntetik meg, jellemző, hogy rendszeressé válnak, szélsőséges esetekben akár a mindennapi életvitelt is akadályozzák.

A statisztikák szerint a hazai lakosság mintegy 2-3%-a érintett valamilyen kényszerbetegségben.

Íme, az OCD néhány gyakori típusa:

  • Kontaminációval, szennyeződéssel kapcsolatos kényszergondolatok: aggodalom a piszoktól, kórokozóktól, betegségektől (pl. AIDS), undor a különböző testnedvektől (pl. nyál, vizelet), a ragacsos anyagoktól vagy ételmaradékoktól.
  • Agresszív gondolatok (pl. szeretett személy irányába): félelem attól, hogy kárt tett vagy tenni fog magában vagy másokban, erőszakos, ijesztő fantáziák, félelem attól, hogy akarata ellenére sértő vagy obszcén dolgot kimond, vagy valami zavarba ejtőt tesz, valamit ellop, megtámad valakit, vagy félelem attól, hogy valamilyen rossz dologért (pl. tűz, betörés, árvíz) ő a felelős.
  • Mágikus gondolatok, babonás obszessziók (pl. ha valaki bizonyos számoknak vagy színeknek fokozott jelentőséget tulajdonít)
  • Vallásos kényszergondolatok: túlzott félelem valamilyen szentség megsértésétől.
  • Szexuális kényszergondolatok: aggodalom a homoszexualitástól, tiltott, perverz gondolatok és fantáziák, agresszív szexuális késztetések másokkal szemben.
  • Testképpel kapcsolatos kényszergondolatok.
  • Ellenőrzéssel, kontrollálással kapcsolatos kényszergondolatok: zárak, konnektorok túlzott ellenőrzésében mutatkozik meg, de kiterjedhet a mosakodással, öltözködéssel kapcsolatos ellenőrzésekre is.
  • Szimmetriával, pontossággal kapcsolatos kényszercselekvések.
  • Számolási rituálék: tárgyak (pl. kövek, lámpák, lépcsőfokok) vagy szavak számolása.
  • Kényszeres gyűjtögetés: használatra nem alkalmas vagy célszerűtlen tárgyak felhalmozása.
  • Mosakodással, tisztasággal kapcsolatos kényszercselekvések: túlzott vagy rituális kézmosás, fürdés, fogmosás, testápolás, takarítás, mosás.
  • Ismétlési rituálék, pl. újraolvasás, küszöbön át- és visszalépések, lépcsőn le- és feljárás, ismételt leülés és felállás stb.

Amikor tehát valaki azt állítja magáról, hogy “egy kicsit kényszerbeteg vagyok”, esélyes, hogy a rögeszmés személyiségére gondol. Azok ugyanis, akik valóban kényszerbetegek, többnyire szégyellik és titkolják állapotukat, furcsa szokásaikat igyekeznek megmagyarázni mások előtt, és csak súlyos esetben fordulnak orvoshoz.

A közhiedelemmel ellentétben a kényszerbetegség gyógyítható

A kényszerbetegség kialakulásának pontos okát még nem látják tisztán a szakemberek, de az biztos, hogy neurobiológiai és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak benne. A Cambridge- Egyetem új kutatása szerint a tanulási folyamatban történik valami hiba: a betegek azért nem tudnak túllépni a rituálékon, mert agyuk sokkal nehezebben tud elfelejteni egyes negatív asszociációkat.

Mivel a kényszernél meglehetősen erős a genetikai hajlam (az egypetéjű ikreknél 63%-os a betegség valószínűsége) is, az OCD kezelése lassú, jó hír viszont, hogy a szorongás csökkentésével, illetve megszüntetésével ma már jelentős mértékben enyhíthetők a tünetek.

Obszesszív-kompulzív zavar, kényszerbetegség

Az obszesszív-kompulzív zavar (más néven: kényszerbetegség; angolul: obsessive-compulsive disorder, OCD) pszichiátriai rendellenesség; olyan elmeállapot, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. Meghatározó jelentőségű, hogy ezek a gondolatok a beteg számára is idegenek, riasztóak, fenyegetőek, a cselekedetek pedig értelmetlenek, de a szorongás csökkentése érdekében muszáj folytatnia azokat.

Egyszerű meghatározása szerint a kényszerbeteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg tökéletesen tisztában van gondolatai és cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a valósággal.

A betegség gyakran okoz pániktüneteket, depressziót, szorongást. Pontos oka nem ismert, de hátterében neurotranszmitterek csökkent szintjét, elnyomott traumaélményeket vagy akár eltanult viselkedési mintát feltételeznek.

Elkezdődhet apró, majd egyre erősödő tünetekkel, vagy akár egyik napról a másikra is. Akár élethossziglan fennállhat, de szerencsés esetben kezelés nélkül, néhány hét alatt el is múlhat.

Meg kell különböztetni a kényszeres személyiségzavartól, illetve más pszichiátriai betegségektől.

Tünetei

Az ICD-10 szerint a kényszerbetegség fő tünetei a kényszergondolatok és a kényszercselekvések. Az érintettek 90%-a mindkettőtől szenved. Sokféle tünete lehet, minden kényszerbetegnek saját tünetegyüttese van.

Obszesszív gondolatok

Visszatérő, tolakodó,[3] értelmetlen, többnyire fenyegető gondolatok. Előfordulnak körkörös gondolatok vagy beszűkült gondolkodás is. Súlyos esetekben egy gondolat fészkeli be magát, kiverhetetlenül.[4] Típusos gondolat, melyben a beteg idegeneket, szeretteit, vagy akár saját magát fenyegetve érzi önmaga által, ezek az úgynevezett agresszív kényszergondolatok; vagy, hogy kínos helyzetbe kerül, például beszennyezi, agressziót követ el vele szemben, mágikus úton árt neki; vagy pedig saját cselekedetei szerencsétlenséget hoznak önmagukra vagy másokra. Gyakori, hogy az édesanya úgy érzi, tudatos szándéka ellenére bántani fogja gyermekét, vagy az autóvezető, hogy minden ok nélkül félrerántja a kormányt, balesetbe vezetve önmagát és utasait, vagy például a metró utasa, aki úgy érzi, akarata ellenére a szerelvény alá fogja vetni magát. Az önképtől idegen szexuális képzetek az obszesszió jellegzetes megnyilvánulásai. Ide tartozik a vallási megszállottság, a babonákban való túlzott hit is és a tisztasági kényszer is. Mindezek a gondolatmenetek nem zárhatók le megnyugtatóan, így újra és újra feltámadnak, anélkül, hogy valós eredményt adnának.

Az obszesszív gondolatok a beteg számára idegenek, terhesek, fenyegetőek, értelmüket nem látja át, de nem képes tőlük megszabadulni. Nagyobb részük megmarad terhes, kínzó gondolatoknak, kisebb részük kényszercselekedetet váltanak ki, védekeztésként a kényszergondolatok ellen. Rövidebb ideig tartó, majd spontán elmúló, kezelést nem igénylő kényszergondolatok bárkinél kialakulhatnak.

A betegeket gyakran kétely gyötri. Már 1838-ban Jean Esquirol „Maladie du doute“ (a kétkedés betegsége) néven emlegette Franciaországban. Richard von Krafft-Ebing bécsi pszichiáter a „Zwangsvorstellung“ (kényszerképzelődés) elnevezést adta neki. Klinikai tapasztalatok szerint a betegek túlbecsülik a negatív események valószínűségét. Gyakran hipervigilanciát találnak a betegeknél.

Rögeszmés-kényszeres személyiségzavar

Nem összetévesztendő a rögeszmés-kényszeres betegséggel!

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar /obsessive-compulsive personality disorder/ (később: OCPD) egy olyan személyiségzavar, amely magában foglal egyfajta beteges vágyat a tökéletességre, valamint megszállottságot a szabályokra és a szervezésre nézve.[1] Az OCPD-s személyek aggodalmat érezhetnek, ha észreveszik a nem helyén való vagy nem az ő szabályaik szerint működő dolgokat. Ez a dolgok elvégzésének rutinos, szabályos módjához vezethet, akár saját maguk, akár családjuk életéről legyen szó.

Jelek és tünetek
Az OCPD-s betegek első tünetei: belefeledkeznek a részletekbe, szabályokba, döntési listák készítésébe, rendszerességbe, szervezésbe vagy akár menetrendekbe; hitük merev és megváltoztathatatlan; perfekcionizmus, amely zavarja őket a feladatok megoldásában; túlzott hangsúlyt fektetnek idejük megfelelő beosztására; nagyon lelkiismeretesek; rugalmatlan erkölcsökkel, etikával és értékrendszerrel rendelkeznek; felhalmoznak olyan dolgokat, amelyek már értéktelenek; és vonakodnak attól, hogy átruházzanak egy feladatot/munkát valaki másra, mert félnek, hogy szigorú szabályaik így nem fognak teljesülni.

Rögeszme

A rögeszme állandóan visszatérő, nem kívánt, tolakodó gondolat, amely gyakran agresszív vagy szexuális cselekedeteket sugall. Néhány OCPD-s beteg megszállott szükséget mutat a tisztaságra. Akik nem mutatnak ilyen hajlamot, azok is kiváló rendszereket állítanak fel a tisztaság fenntartására, de nem feltétlenül követik ezeket, más sokkal fontosabb prioritások miatt. Például, annak szükségessége, hogy a személy jó minőségű munkát végezzen, vagy befejezzen egy adott feladatot a munkahelyén, rákényszerítheti az OCPD-s személyt, hogy otthona meglehetősen rendezetlenné és szervezetlenné váljon. Ugyanakkor egyazon személy, ha hirtelen munkanélkülivé válik, vagy befejezi más tevékenységeit könnyen a tisztaság megszállottjává válhat, mivel egyéb tevékenységei kevesebb időt kötnek le. Bár a rögeszmés viselkedés része a szorongás kontrolljának, mindazonáltal sok feszültség marad a személyben. A rögeszme természete alapján lehet jelentős, vagy kevésbé jelentős, tehát az OCPD-s személyre nem húzható rá a „szervezett” sablon; lehet, hogy kaotikusan él, különösen, ha az OCPD mellett depresszió és/vagy szorongásos betegség is jelen van.

Bár felszínes hasonlóságok vannak a döntési listakészítő rögeszme és az Asperger-szindróma rögeszmés tünetei között, ezt a betegséget gondosan meg kell különböztetni az OCPD-től, különösen érzelmi vonatkozásban; például az empátia, szociális megküzdés, és általában a szociális készségek tekintetében.

Kényszer

A kényszer olyan visszatérő cselekedet, amelynek az egyén nem képes ellenállni, úgy érzi, hogy végeznie kell; rituális viselkedés. Egy feladat vagy probléma megoldására egy OCPD-s személy esetében hatással lehet, ha túl hosszú idő van a feladat helyes megoldására. A személyes és társas kapcsolatok gyakran jelentős terhelés alatt vannak, mert a szorongó OCPD-s személy ragaszkodik a felelősségéhez és ahhoz, hogy ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi a helyes. Rendszeresen fordítanak sok időt a pontosságra, mint például minden dolog pontos helyre rakása, pontosan a megfelelő módon. Az OCPD-ben szenvedők lehetnek szorongók az életük eseményeinek lehetséges rossz kimenetelével kapcsolatban, és érzékenyen reagálnak a pénz felhalmozásával kapcsolatosan. Az is előfordulhat, hogy a kóros pénzfelhalmozás, úgy mint a fukarság vagy zsugoriság másokkal szemben, minimalizálja a személy mindennapi kiadásait.

Az előrehaladott OCPD-s személyek cselekvései és hiedelmei sarkítottak, szélsőségesek, lehetnek teljesen helyesek vagy abszolút helytelenek, ahol az OCPD-s egyén mindig a jót, a helyeset képviseli. Ahogy az várható volt, az interperszonális kapcsolatok bonyolultak, nehézkesek a barátokkal, partnerekkel és gyermekekkel szembeni túlzott elvárások miatt. Néha, ha mások nem teszik azt, amit az OCPD-s személy szeretne, csalódottságuk haragba, sőt akár erőszakba csap át. Az OCPD-s emberek gyakran negatívan tekintenek az életükre, jövőjükre, pesszimisták, ez a depresszió egyik alapvető formája. Ez időnként olyan súlyossá válhat, hogy az öngyilkosság igazi kockázati tényezővé válik. Valóban, egy tanulmány szerint a személyiségzavarok kiválthatnak pszichiátriai megbetegedéseket. További problémákat okozhat egy jelentősebb depressziós periódusban.

Amikor egy OCPD-s beteg nyugtalan vagy izgatott, jelentkezhet nála arcrángás, grimaszolás, vagy kiadhat különböző hangokat, mint a Tourette-szindrómában, vagy tehet kiszámíthatatlan dolgokat, ezzel kockázatot vállalva. Tarthatják otthonukat tökéletesen rendezetten, vagy aggódhatnak, ha másra ruháznak át egy feladatot, hogy az nem lesz tökéletesen elkészítve. Ragaszkodhatnak ahhoz, hogy másoktól vegyenek át feladatokat, annak érdekében, hogy azok helyesen legyenek végrehajtva. Négy OCPD-s közül egy merev és makacs jellemvonásokat mutat, ez meghatározó kritérium.

 

forrás: https://divany.hu/eletem/2018/01/28/ez_a_jele_hogy_valaki_tenyleg_kenyszerbeteg
forrás: Obszesszív-kompulzív zavar
forrás: Rögeszmés-kényszeres személyiségzavar
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük