Jól csak a szívével lát az ember



– Isten veled – mondta. (A kis herceg)

– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

A minap fejeztem be Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének olvasását. Ezt sem először (valószínűleg nem is utoljára).

Ha kedved támad elolvasni, beleolvasni, itt találod meg.

Ebben a könyvben nagyon sok érdekes gondolat van. Nem egy hosszú mű, ezért érdemes elolvasni. A nézőpont váltásban bizonyosan tud segíteni. Néhány kedvenc gondolatom:

  • Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: “Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: “Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: “Ó, milyen szép!”
  • Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét…
  • Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Millió és millió éve, hogy a bárányok mégis megeszik a virágokat. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha semmire sem jók? A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai? És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit művel: ez talán nem fontos?
  • Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van – mondta a váltóőr.
  • “Én – gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé…”
  • Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

A Wikipédia összefoglaló bizonyos részeit most ide másolom, mert – szokás szerint – nagyon jó összefoglalót adnak a műről.

A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg. A könyv az emberi társadalom karikatúrája, ugyanakkor több dologra is figyelmeztet, mint az ősi bölcs tanítások örökké tartó igazságára, melyet sokszor semmibe vesz az emberiség. Ezt nyomatékosítja a róka idézete is: „Az emberek elfelejtették ezt az igazságot.”

Bár a történet az ajánlás szerint gyermekeknek íródott, a felnőttek számára is jelentős üzenetet hordoz. A könyv írója repülőgép-balesetet szenved, és lázálmot lát. Vagy mégsem? Találkozik a kis herceggel a sivatagban, egy apró, szőke hajú kisfiúval, aki rendkívül érdeklődő, kíváncsi természet: addig kérdez, amíg nem kap rá választ. Az ő szemén keresztül feltárul a világ egy másik látásmódja, amelyet a szerző gyerekkorában ismert, de mindaddig nem tudott megosztani másokkal: amikor meg tudjuk látni, ami a felszín mögött rejlik. Ez eleinte rajzokból tűnik ki, ahogy meglátja a jóllakott kígyó kalapnak látszó rajzában a nemrég felfalt elefántot vagy a láda belsejében a bárányt. Az író egyre többet megtud a kis herceg saját bolygójáról, valamint a korábbi utazásai helyszíneiről és az ott szerzett élményeiről. A kis herceg maga is formálódik, bölcsebbé válik a találkozásai révén, az írót pedig újra és újra meghökkenti szemléletmódjával, amely különösnek tűnik, de gyakran mégis a lényegre tapint.

A szereplők rövid jellemzése

A kis herceg: tiszta lelkű gyermek, aki a mű elején nem sokat tud a rajta kívül álló emberi világról. Őszinte, érdeklődő, nyitott személyiség. Saint-Exupéryt gyerekkorában szólították le Roi-Soleil-nak, azaz Napkirálynak. A fényképek tanúsága szerint kiskorában szőke és kócos haja volt.

A pilóta: az átlagember, akit többnyire lekötnek a mindennapok, de sejti, hogy ennél többet is tartogat az élet, és szeretné felfedezni ezt. A kis herceggel való találkozás újra felfedezteti vele azokat a régi szép időket, amiket gyerekkorában tapasztalt meg, amikor még inkább észrevette a boldogságot jelentő valós dolgokat.

A róka: az egyetlen olyan lény, amely elgondolkodtató és építő információkat ad a főszereplőnek. Ám ott van a kettősség is benne, hiszen a rókához hagyományosan a ravaszság fogalma társul.[2] A kettősséget épp Léon Werth adja, akinek dedikálja Saint-Exupéry A kis herceget. Léon Werth és Saint-Exupéry bár jó barátok voltak, komoly társadalmi és politikai választóvonal volt köztük. Léon Werth bolsevik kommunista és anarchista eszméket vallott, bár ellensége volt a sztálinizmusnak és a nácizmusnak, szemben Saint-Exupéry katolikus neveltetésű nemesi család sarjaként az effajta eszméket elvetette. Ennek ellenére Werth és Saint-Exupéry valószínűleg bizonyos értékeket illetően közös nevezőn voltak, s ezt meg is említi az író (Werth mindent megért, még a gyerekkönyveket is).

A rózsa: A kis herceg közeli barátja vagy szerelme, akivel a kapcsolata viszontagságos, mivel a kis herceg tapasztalatlan; de végül megérti, hogy ő a legfontosabb a számára a rengeteg szeretet miatt. (A rózsa közvetlen ihletője Consuelo Suncín, Saint-Exupéry felesége volt.)

A kígyó: aki elbűvölte a kis herceget, és csapdába akarja csalni, rossz útra akarja téríteni a többi embert. (Részben ennek is Consuelo az ihletője, mert az asszonyt egyesek „viperanyelvű”-nek nevezték, és nem volt felhőtlen a viszonya férjével.)

A kis herceg által meglátogatott bolygók lakói:

A király: az uralkodó típus, aki mindegy, hogy kin vagy min, de uralkodni akar – de hogy miért, azt sokszor maga sem tudja megmondani. Habár nagyravágyó, igazságos és bölcs, tudja, hogy csak azt lehet elvárni valakitől, ami tőle telik.

A hiú: a csak önmagával törődő embert személyesíti meg. Tipikus egoista. Elvárja, hogy minden mozdulatát dicsérjék, ám ugyanezt embertársainak nem viszonozza.

Az iszákos: olyan embertípust mintáz meg, aki tetteire, működésmódjára nem tud magyarázatot adni, és önreflexió hiányában folyton ugyanabba a hibába esik bele: azért iszik, hogy elfelejtse, miszerint szégyelli magát, mert iszik. Nincs jövőképe, telhetetlenül ücsörög asztalánál és abszolút közönnyel van a külvilág történései iránt. Ez a legfurcsább magatartás a kis herceg számára. Saint-Exupéry küszködött alkohol problémákkal, ami magánéleti kudarcaira vezethető vissza.

Az üzletember: a fontoskodó ember jelképe, aki állandó időzavarral küzd. Nincs ideje, csak a „munkájára”. Az úgynevezett lényegtelen dolgokra nem pazarolja az időt. Hogy mi a lényeges és mi nem, az teljesen szubjektív. Nincsenek érzelmei, nincsen hozzá közel álló személy, még önmagával sem törődik. Szintén egészségtelen életmódjából következik magas vérnyomása, ideges magatartása és köszvényes végtagja. Erős dohányos is, ami szintén jellemző volt Saint-Exupéryre.

A lámpagyújtogató: végzi a dolgát, mert azt mondták – bárki is mondta, bármiért. Azt az embertípust képviseli, aki irányítható, és önálló gondolatok nélkül, egyéniség nélkül cselekszik. Ugyancsak perspektívátlan jellem, egyedüli dolog amit szeretne tenni életében az az alvás. Egzisztenciális nehézségei során, amelyek kezdeti éveiben jellemezték az író pályáját (de életében még gyakran adódtak anyagi gondjai), Saint-Exupéry sokszor vállalt el hasonló monoton és jellegtelen munkákat.

A geográfus: olyan ember, aki gépiesen gyűjti a lexikális adatokat, anélkül hogy tapasztalatokat, élményeket szerezne. Ami nem írható le tárgyilagosan, illetve ami nem áll fenn legalább századokon át, az számára érdektelen.

 

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_kis_herceg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük