Hogyan kell megbocsátani?



N e ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. (Lukács 6:37) Csak egy indok, hogy miért érdemes megbocsátani. Amellett, hogy számos önsegítő könyv szól róla, népszerű TED Talk téma és nem mellesleg a jólelkű ember egyik fő ismérve, a megbocsátás komplex lelki folyamat, amelyhez sajnos nem elég csak kimondani, hogy „semmi gond”. De hogyan érjük el, hogy ne emésszen fel belülről a harag és a fájdalom, és hogyan lépjünk a valódi megbocsájtás útjára?

Két mentálhigiénés szakember véleménye alapján 7 pontba szedve mutatjuk a teendőket. 

[! klikk ide !] 1. Mielőtt egyáltalán elkezdenél megbocsájtani valakinek, próbáld meg kideríteni, mi motiválta az illetőt a hiba elkövetésére.

Legyen szó egyenesen megemészthetetlennek tűnő büdös nagy baklövésről vagy aprócska hibáról, a megbocsátás sokkal könnyebben fog menni, ha mindenekelőtt megpróbáljuk megérteni a másikat. „Lehet, hogy részeg volt, hogy félrevezették, hogy önzőn viselkedett vagy egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen – mindenesetre ha rászánjuk az időt, hogy találjunk valami ésszerű magyarázatot a helyzetre, az az elengedést is megkönnyíti.” – vélekedik Ryan Howes, pszichológus és író.

2. A megbocsátás egy tudatos döntés eredményeképp jöhet létre, szóval számolj azzal, hogy bizony sok időbe és energiába telhet, míg összehozod.

A Talkspace online terápiás szolgáltatás pszichológusa, Dr. Amy Cibrus szerint fontos belátnunk, hogy a megbocsátáshoz nem lehet ütemtervet készíteni. Szóval legjobb lesz, ha nem is próbálod meg kikalkulálni, hogy vajon pontosan mennyi időnek kell eltelnie, mire valóban meg tudsz bocsátani valakinek. Ha azt gondolod, hogy az ilyesmi passzív módon, csak úgy pikk-pakk is lerendezhető, azzal alulbecsülöd a saját érzéseidet és a neheztelés hatalmát. Ha valaha próbáltál már megbocsátani valakinek valamiért, amivel téged bántott, tudhatod, hogy a művelet ennél kicsit bonyolultabb.

3. Tartsd észben, hogy a megbocsájtás egyedül, a másik bevonása nélkül is elérhető.

„A valódi megbocsájtáshoz nincs szükség a másik ember közreműködésére. Hisz meg tudsz bocsájani olyanoknak is, akik már nem élnek, vagy akikkel soha többé nem találkozol. Az egész folyamat a fájdalom feldolgozásáról szól, és arról, hogy úgy döntesz, nem ragaszkodsz többé a haraghoz, amit érzel a másik iránt, hanem éled tovább az életed.” – magyarázza Hoves. És ugyanez a tanács érvényes akkor is, ha az illető, akinek meg szeretnél bocsájtani, nem is érti, miért vagy megbántva. Ha sikerül elfogadnod, hogy a megbocsájtás rólad és a te érzéseidről szól, nem a másik személyről, egyúttal sikerülni fog az érzéseidre a helyzettől külön létező tényezőként tekinteni. Ezzel pedig olyan rálátást nyerhetsz, ami sokat segít.

4. A megbocsátás nem egyenlő azzal, hogy felmented a másikat a tett súlya alól, és nem ugyanaz, mintha csak megmagyaráznád magadnak, miért volt jogos az okozott fájdalom.

Az igazán súlyos hibák esetében a megbocsátás azért is lehet szörnyen nehéz, mert úgy tűnhet, mintha ezzel mentesítenéd a másikat a bűntudat terhétől, sőt, elismernéd, hogy nem kell felelősséget vállalnia a tettéért. Itt megint fontos emlékeztetni magunkat, hogy a megbocsájtás rólunk szól, a másik ember lelkiismerete pedig az ő saját problémája. A továbblépéshez fontos észben tartanunk, hogy ezzel nem járulunk hozzá semmihez, amit a másik tesz, csupán úgy döntünk, hogy nem engedjük, hogy a mi lelkünket is terhelje a tett súlya.

„Különösen nehéz a szituáció, hogyha úgy látjuk, hogy a másik nem igazán érti meg a fájdalmunkat. Ilyenkor a salát önbecsülésünket is hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni, hiszen érzékeny, kiszolgáltatott mivoltunkban lettünk elárulva.” – magyarázza Cibrus. Hogyha a helyzet megengedi, egy nyílt, őszinte beszélgetés a másikkal sokat segíthet. Ha az a személy, aki a fájdalmat okozta, képes elismerni a fájdalmunkat és a saját szerepét benne egyaránt, a megbocsátás korai szakaszában nagy segítséget jelenthet, hiszen így nem gátolhat meg minket a továbblépésben az a gondolat, hogy a megbocsátással egyszerűen felmentjük a másikat.

5. És ez nem jelenti azt, hogy megengeded a másiknak, hogy alkalom adtán újra fájdalmat okozzon.

Az egyik legnagyobb akadály, amely meggátolhat a megbocsátásban, az a félelem. Teljesen érthető, hogy aggódunk, hogy újra megtörténik az, ami a fájdalmat okozta, csak éppen akkor majd még nehezebb lesz megemészteni. Ugyanakkor ha engeded, hogy a félelem visszatartson, azzal csak újabb negatív érzelemnek adsz teret az életedben.

6. Amikor csak küszködsz a megbocsátással, meríts motivációt a megbocsájtásra váró személy jó tulajdonságaiból. (Ez akkor is érvényes, ha saját magadnak próbálsz megbocsátani.)

A vizualizáció, mint pszichológiai eszköz az életünk jobbá tételéhez aligha új találmány, ugyanakkor a megbocsájtás folyamatában sokat segíthet. Ha szeretnéd, képzeld el, ahogy éppen szeretetet és pozitív energiákat küldesz a másik irányába, de ha távol áll tőled az ilyesmi, az is működhet, ha csak minden alkalommal, amikor úgy érzed, a düh és a fájdalom eluralkodik rajtad, emlékezteted magad az illető egy-egy jó tulajdonságára. Így remélhetőleg a negatív érzéseket egyensúlyba hozzák a pozitívak, és a stressz is alábbhagy.

7. A megbocsátás semmiképp sem egyenlő a feledéssel

Nyilván mindannyiunknak vannak olyan pillanataink, amikor arra gondolunk, hogy legszívesebben csak elfelejtenénk minden rosszat, ami valaha történt velünk. Csakhogy a feledésben a tudatosságunk is odavész. Persze mind követünk el hibákat, az, hogy emlékezünk valakiére, önmagában nem szabad, hogy meggátoljon minket abban, hogy megbocsájtsunk neki. „A megbocsátás nem jár amnéziával, sőt, ha valaki egyszer megbántott, nem árt, ha ezt szemmel tartod a továbbiakban.

A te döntésed az, hogy nem haragszol rá többet, de ez nem befolyásolja a memóriádat.” – vélekedik Howes. A hibákat meg lehet bocsátani, ugyanakkor az általuk okozott sérelmek nem lesznek kevésbé valódiak, így fontos, hogy ne a fájdalmunk elfojtásában keressük a megoldást.

 

forrás: http://psmagazin.hu/cikk/es_te_meg_tudsz_bocsatani

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük