Ha megtanulsz olvasni, elveszted a szabad akaratod!?



Egy nagyon érdekes olvasmány akadt a kezembe. Mivel szeretek olvasni, és emellett tisztelem a szabad akaratot, megfogott a kettő összefüggéséről írott mondanivaló. Az olvasmány címe az, hogy “Bevezetés az agymosásba: Teljesen védtelenek vagyunk?” Figyelemfelkeltő cím, nemde?

Íme:

A neurológusok és kognitív pszichológusok körében egy régi belsős vicc, hogy az olvasás az agymosás egy formája. Az olvasás képessége kétségkívül jó, azonban védtelenné is tesz minket az ábécé 44 tagú veszedelmes serege ellen. 

A legtöbb olvasni tudó embernek egy rövidebb mondat regisztrálása már akkor megtörténik, amikor a szövegre néznek, amikor még el sem kezdték tudatosan olvasni. Ha Ön elé raknánk egy-két szót szinte kötelezőnek érezné, hogy elolvassa – ezt az agya önműködően elvégzi, mielőtt eldöntenénk, el akarjuk-e olvasni az adott szavakat, vagy sem. Próbáljon meg a következő szövegből semmit sem elolvasni, miközben rápillant – vizsgálja meg csak a kinézetük, anélkül, hogy el is olvasná őket. Egyszerű a feladat, nem?

Kattints, ha kész vagy a feladatra!
Anna szereti a parkban sétáltatni a kutyáját, hiszen ott sok a fa.

Írhattunk volna szinte akármilyen propaganda szöveget is, valószínűleg ugyanaz történne. Néhány korai magyarázat szerint ez a szavak ismerőssége miatt történik. Annyiszor láttuk már a szavakat, hogy az olvasás kognitív folyamata nélkül is felismerjük őket. Az elmélet mérlegelésére érdekes kipróbálni a következő feladatot: próbáljuk meg minél gyorsabban megnevezni az összes képet megakadás nélkül.

Az emberek sokkal gyorsabbak a szavak elolvasásában, mint a képek megnevezésében. Lehet az eredményünk viszonylagosan jó (egy átlagos embernek nagyjából 10 másodpercbe telik elvégezni a feladatot, összehasonlításképpen ez csak 3-5 másodperc, ha a képek helyet szavak szerepelnek). A képek megnevezése jól láthatóan közel sem automatikus.

Egy másik izgalmas demonstrációja a jelenségnek a Stroop paradigma (*) Stroop-hatás. Próbálja meg helyesen megnevezni a szavak színét (vigyázzon, ne a ténylegesen leírt színt), amilyen gyorsan csak tudja.

A feladat nehézsége ismét abban rejlik, hogy mielőtt meg tudnánk nevezni a betűk színét, önkéntelenül elolvassuk a szót, ami így hívatlanul megjelenik tudatunkban. A jelenség lenyűgöző, hiszen kisebb korunkban ez éppen fordítva történt. Ha egyszer megtanultunk olvasni, menthetetlenül el fogjuk olvasni a szavakat. Ezért nevezhető az olvasás egyfajta „agymosásnak”: miután elsajátítottuk a művészetét, örökre elveszítjük a szabad akaratunkat, visszafordíthatatlanul.

(*): A cikk Stroop paradigmát említ. Véleményem szerint ez nem paradigma, hanem egy “tétel”, így az elfogadott nevén, Stroop hatásként jelölöm meg, vagyis, egy szót javítottam a cikkben.

Ha kíváncsi vagy, mi az a paradigma, akkor…

A paradigma szó jellemzően négy fő jelentésben használatos:

    1. Egy elmélet valamely általánosan elfogadott, zárt nézetrendszere egy adott korszakban, időpontban. Általánosabban: „A paradigma (vagy korszellem) a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy közösség minden tagja által elfogadott összességét jelenti.”[1] Értelmezési-tartomány,-halmaz,-függvényrendszer. Pl. gravitáció: a Földön mért érték magasabb, mint pl. a Holdon. A Földön tapasztalt fizikai törvények eltérnek a Holdon tapasztaltaktól. A földi gravitációt nem lehet más bolygókon számításba venni. Ha egy fizikus a földi gravitációt veszi alapul számításaihoz, akkor paradigmában dolgozik. Politika: A közügyeket csak pártok részvételével tudjuk elképzelni holott már a technika lehetővé teszi, hogy közvetlen demokráciát gyakorolhassunk. Párt Paradigma. Biológia: Darwin evolúciós elmélete sok helyen behatárolja a biológiai kutatásokat ezért egyes fajoknál csak úgy jutottak eredményre, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták az egyetemes elméletet. Kémia: A fellelhető összes elemet rendszerbe veszi a periódusos rendszer. Ami nem lelhető fel ebben a rendszerben az teljesen kiesik ebből a paradigmából.
    2. Egy szó összes ragozott alakjának rendszerezett leírása, például igeragozási tábla (lásd: Magyar értelmező kéziszótár).
    3. A paradigma a felcserélhetőséget, egymásnak való megfeleltethetőséget (ekvivalenciát) is jelentheti, például:
      • Egy mondatszakasz helyettesítésére alkalmas kifejezések osztálya, gyűjteménye (nem rokon jelentésű szavak – szinonimák –, hanem azonos módon, helyzetben használható szavak).
      • Egymásnak megfelelő, valamiképpen egyenértékű, ezért egymás közt felcserélhető elemek sorozata.
      • A szövegben olyan osztályok, amelyeknek tagjai bizonyos jellemző vagy jellemzők tekintetében ekvivalensek, és ezek a jellemzők mindig a kérdéses formán kívül vannak alkotva.
    4. A neurológiában szokás paradigmának nevezni a nehezen kimondható szavakat (pl. titoknokoknak), melyek kimondatásával a páciens artikulációs képessége vizsgálható.

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Paradigma

 

forrás: https://mindsetpszichologia.hu/bevezetes-az-agymosasba

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük