Mikszáth Kálmán vajon coach volt?



Talán a jó palóc sem venné rossz néven, ha csak úgy a bele a közepébe módon feltennénk neki a kérdést: Kend tán csak nem coach lenne? Egyébként azt gondolom, hogy ha a fogalom akkor létezett volna (a mai értelmében nem létezett!), s a jelentése világos lett volna a nagy író számára, akkor örömmel mondott volna igent a kérdésre.

Hadd fejtsem ki, hogy miért vetődött fel bennem az a kérdés.

A coaching tanulmányaim során jó pár érdekes gondolattal találkoztam. Azok tetszettek igazán, amik nagyon egyszerűen és érthetően mutatták nekem azt, hogy bizonyos kérdésekben milyen letisztultan is lehet szemlélni a világot. Az itt és most talán teljesen mindegy is, hogy ezek a világos mondatok számomra mit jelentenek. Lehet, hogy önmagamra vonatkozó “iránymutatást” hallok belőlük, lehet, hogy az ügyféllel való együttműködés mikéntjére ad valami muníciót, vagy ezer más irányra.

Ezért a következő mondatnál nem is megyek bele a reláció kifejtésébe, egyszerűen csak annyit gondolok, hogy a következő megállapítás számomra nagyon fontos volt.

Egy angol nyelvű tanfolyamon hallottam, ezért először angolul írom le:

Yesterday is history, tomorrow is an absolute mystery and today is a gift.

Nagyon tetszik angolul, s én így forditnám magyarra:

A tegnap történelem, a holnap abszolút rejtelem: a ma az igazi ajándék.

Szerintem Mikszáth Kálmán ezt így írta le:

A múltakon ne tépelődjék, a jelenről gondoskodjék maga, a jövőt pedig bízza Istenre!

 

Nos, meg merem kockáztatni,  hogy nem korának coaching könyvét írta Mikszáth, mikor ezt a mondatot A fekete városban papírra vetette. De ezzel együtt azt is meg merem kockáztatni, hogy én meg nem véletlenül figyeltem fel rájuk…

S, hogy kinek mit jelentenek ezek a mondatok… Arról gondoskodjék mindenki maga!

Frissítés: Éppen pár órával később olvasom, s ez jól kapcsolódik az utolsó mondatra: Máté Evangéliuma, 13, 1: “Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük