Kassai Lajos: A kérdés embere és a felelet embere



Kassai Lajos weblapját böngésztem. A bemutatkozásnál bukkantam Kassai ars poeticájára:

Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.

Ebből coachként és gyakorló “kérdések embereként” a felelet emberére vonatkozó rész nagyon érdekes számomra. A felelet embere a vallása által megadott válaszokkal a tarsolyában visszavonul és “hitének megfelelő rítusokban” él.

Nyilván nem tudom, hogy Kassai hogyan gondolkodik, mikor ezt a mondatot megfogalmazza, ezért csak a saját szemüvegemen keresztül, az én mozimban ülve látom ezt a gondolatot. Itt ülve viszont azt látom, hogy ez egy nagyon zseniális, empatikus és számomra bölcsnek tűnő megfogalmazás.

E mögé a meghatározás mögé mindenki be tud állni, aki nem a kérdések embere:

  • Az, aki ténylegesen a (z egyházi) vallás embere: “én a vallásban hiszek, nincsenek kérdéseim.
  • Az, aki saját magában hisz, legyen az pozitív tartalmú hit, vagy elvakult gőg (nekem senki ne mondja meg…): “én magamban hiszek, mindent jól csinálok, magamnak parancsolok, nincsenek kérdéseim.”
  • A lusta: “én már elfáradtam, dolgoztam eleget, tovább úgy sem jutok, nekem elég a sör és a foci a TV-ben, nincs kérdésem.
  • Az elfáradt: “jó lenne menni, de már nincs erőm kérdéseket feltenni.
  • Aki sosem volt a kérdések embere: “Én ebben a faluban, ebben a házban élek régóta, s nekem ez jó így, nincsenek kérdéseim.
  • És a még tízezer féle megközelítés…

S bár úgy hangzik ítélettel fogalmazom meg a fenti pár példát, nem azzal teszem, számomra pont ez a tanítás Kassai gondolatában: számomra, aki a kérdések embere vagyok nehezen érthető, hogy a többiek miért nem kérdések emberei, miért a felelet emberének lenni választást hozták meg. Lehet, hogy ilyen egyszerű az egész… Én minden esetre ezekkel a gondolatokkal már jobban értem ezt a kérdéskört…

forrás: https://www.lovasijaszat.hu/kassai-volgy/kassai-lajos/

2 thoughts on “Kassai Lajos: A kérdés embere és a felelet embere

  • Kell, legyen minden ember életében egy terület, amiben a válaszok embere. Kell egy dolog, ami fix, állandó, stabil, megbízható, ahol, amiben nincsenek kérdések. Ha szerencsések vagyunk, ez lehet akár a fundamentumunk is, amire felépíthetünk egy élet. Lehet a hit a társadalmi normákban, családban, azonosítatlan repülő objektumokban, mindegy. Ha nincs egy (vagy több) válaszok embere részünk, akkor minden, de minden bizonytalanná válik, bizonytalannak tűnik…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük