Erdős Virág: Na most akkor…



A hétvégén került hozzám a címben jelzett vers. Valamiért fenntartásokkal olvastam el, vagy inkább kezdtem neki. Túl hosszú, túl tömören írott volt, nem tűnt szimpatikusnak. Aztán mégis végig olvastam, s már meg is szerettem.

Legelőször is lássuk, abban a formában, ahogyan én kaptam:

Erdős Virág: Na most akkor…

Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét,
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,
kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje,
kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje,
ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét,
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét,
kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni,
kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni,
ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra,
Pulára meg Balira,
kit vegyenek palira,
kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány,
kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány,
kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány,
kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját,
kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját,
ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát,
ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát,
ki merengjen el egy régi, feudális szokáson,
kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson,
kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze,
ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,
kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel,
ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára,
ki költse egy komplett pesti panel árát dudára,
ki ápolja klinikán az egészséges körmét,
ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét,
ki lásson a Hun West Travel-irodával világot,
ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot,
ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is,
ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is,
ki rendeljen ülőbútort magának a neten,
kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki utazzon még a világ végére is kocsival,
ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival,
ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát,
kinek vigye el a bank a vakolatlan házát,
kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt,
ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt,
kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet,
kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet,
ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától,
ki keljen ki magából egy utastársa testszagától,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki járkáljon házastársi javallatra botoxra,
kit vigyenek akarata ellenére detoxra,
kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni,
kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni,
kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot,
ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot,
kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira,
ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira,
kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni,
kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban,
ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban,
ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt,
kinek sértsen már a puszta létezése szabályt,
ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát,
kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát,
ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját,
ki átkozza el a saját sose látott anyuját,
ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat,
ki rándítson haladtában szemlesütve vállat,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki csinálja új kecóját trendire és takarosra,
ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra,
ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire,
ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire,
ki tegye le egyik percről másikra a piát,
ki próbálja kivenni a lelencből a fiát,
ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket,
ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket,
ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni,
ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza,
kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza,
kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka,
kit viszont a vácrátóti köztemető árka,
kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén,
Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén,
Békésbe’ és Hevesbe’,
s ki menjen a levesbe.

Hosszú vers. Talán felkavaró is…

Számomra az volt, mert sok-sok olyan kérdést fogalmaz meg, ami az igazságtalanságot mutatja innen is, onnan is. Ahogy gondolkodtam ezen a versen elkezdett bennem dolgozni az, hogy ez a munka tulajdonképpen egy végtelenségig folytatható rímes sorokba szedett jópofa felsorolás.

Olyannyira ennek tűnt, hogy elképzeltem, mi lenne, ha a vers befejezésével kapcsolatos gondolatpárt nekem kéne hozzáfűzni a műhöz. Valami ilyesmit írnék:

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki legyen a következő, ki e verset befejezi
ki mondja azt, hogy ezt biza senki, soha nem teheti…

Úgy gondoltam utána nézek a vers hátterének. Ki ez, mi ez, mióta és hányszor?…

2013 a megjelenés éve. Már meg is van zenésítve:

Ezt a videót egy a dalszöveget is tartalmazó oldalon találtam meg, lásd a források felsorolását. Már ez a dalszöveg gyanús volt. Egyrészt érzésem szerint jóval rövidebb, mint az a vers, amit én olvastam. (Rendben, ez betudható annak, hogy ha az egész nagy verset zenésítették volna meg, akkor nagyon hosszú lett volna…) De volt ellentét is. A versben “ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától”, míg a dalban “Jézus” szerepel. Ezek alapján egyből arra gondoltam, hogy ebből a versből nem csak elvenni könnyű, de hozzá tenni sem olyan bonyolult dolog… Mondjuk a saját vallási, politikai, ideológiai nézeteimnek megfelelően…

Próbáltam megkeresni az “eredeti”, az “igazi” verset, de nem jutottam nyugvó pontra, ezért számomra az lesz az igazi, amit elsőre olvastam, s amit ezért az oldal elején tettem közzé.

Találtam viszont egy érdekes érdekes elemzést 2013-ból, Kántás Balázs tollából (második forrás), amit érdemes egészében elolvasni. Én ide azokat emelem ki, ami számomra a saját gondolataim visszaigazolását jelentik.

E versben azon panelek – egyébként szándékoltan erősen ironikus – felsorolásán túl, hogy mi is az, ami a magyar embert a költői beszélő szerint specifikusan magyarrá teszi, sokkal többet nemigen kapunk. A puszta enumeráció, a minimális műveltséggel is dekódolható elemek pedig úgy vélem, vajmi kevesek ahhoz, hogy a helyeselhető tartalmon túl a szöveget valamiféle többletjelentéssel és többlet esztétikai értékkel ruházzák fel akkor is, ha az irónia mint alakzat láthatóan tetten érhető a szövegben.
Talán meglehetősen súlyos és vitatható állítás, de a kötet legerősebbnek szánt és legnagyobb szakmai recepciót kiváltott, mostanában a kortárs magyar közéleti líra egyik eminens darabjaként igencsak sokat idézett na most akkor című versének esetében sem sokkal jobb a helyzet:

Mondhatnánk, nincs itt semmi finomkodás, hanem a szöveg kemény, explicit kérdést intéz a mindenkori olvasóhoz arra vonatkozólag, ki szenvedje el a politikai-társadalmi igazságtalanságokat a lehető legnagyobb végletekig fokozva a dolgot, s ki tartozzék a társadalom azon kiváltságos rétegéhez, aki mit sem érez a fennálló rendszer visszásságaiból, sőt, urambocsá’ még haszonélvezője is annak? Igen ám, de a szándékosan sarkított és provokatív problémafelvetésen és kérdésfeltevésen túl vajmi kevés többletet hordoz a fenti szöveg is.

Szóval: szép a vers, jó a vers, érzéseket hoz létre, van benne kraft, de valami mégis hiányzik. Talán a katarzis? Talán a megoldás? Tanulság? A lezárás?…

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki mondja meg, mi az ami ezen versből hiányzik
ki az aki azt mondja, hogy egy picikét sem hibádzik…

forrás: http://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/95290/erdos-virag/na-most-akkor-zeneszoveg.html
forrás: http://real.mtak.hu/31384/1/Erdos_Virag_kritika_u.pdf

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük