Az emberek buták és bolondok



Érdekes, hogy egy-egy gondolat milyen formában érkezik vissza az emberhez… Coach tanulmányaim egyik fontos eleme a másik megértése, a nézőpont váltás, az ítélkezés mentes, meleg, elfogadó légkör. Éppen ezért, Wass Albert könyvét olvasva azonnal megfogott ez a rövid párbeszéd részlet:

– Az emberek…
– Nem, dehogy – szakította félbe az asszonyt –, mindegy, hogy mit beszélnek az emberek. Az emberek buták és bolondok.
De a hangja zavart volt, és a szavai akadoztak. Az asszony szája körül megjelent egy öreges, keserű mosoly.
– Nem, Iván bácsi. Mondjuk meg úgy, ahogy van. Az emberek nem buták, és nem bolondok. Az emberek tudják, hogy mit mért beszélnek. Csak egyet nem tudnak: hogy az, amiről beszélnek, mért van úgy, ahogyan van. Ezt nem tudják, és ez nem is érdekli őket. Pedig…

Wass Albert: A funtineli boszorkány II.

A párbeszéd azért tetszik nekem, mert egy kicsit árnyalja a sötét képet: nem azt mondja, sőt kifejezetten tagadja, hogy az emberi (szellemi) képességekkel lenne a baj. Nem. Az emberek nem buták. Inkább csak a készségekkel áll hadilábon. Ezt pedig lehetne fejleszteni…

Ha érdekel a regény rövid összefoglalója, kattints ide!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük