2022-03-17

Panasz

Tisztelt Volánbusz!

2022.01.23-án párommal az Országos Kéktúrán kirándultunk, Vas megyében. A Szajki-tavaknál ért véget a kirándulásunk, és a napunk kellemesebb része is, köszönhetően az önök hibájának.
A Szajki-tavakhoz sokkal a Volánbusz indulási ideje (14:48) előtt érkeztünk, 70 percet tudtunk eltölteni a buszmegálló környékén. Az egyik oldalon egy fedél nélküli, míg a másikon egy fedéllel igen, de üveggel nem rendelkező buszmegálló található. Nem, nem az a panaszom tárgya – bár lehetne az is -, hogy a buszmegálló inkább egy múzeumi emléktárgy, hiszen egyetlen előnye a semmivel szemben, hogy legalább fedele van. Az arra látogatónak akár örömet is szerezhet ez az építmény, hiszen testközelből szemlélheti meg a kommunista építőipar egy korai zsengélyét.

A panaszom tehát nem ez! Egy kérdéssel vezetném rá önöket, hogy mi is igazán a nagy probléma, amit egyértelműen önök okoztak. A kérdés: Ha egy, az önök számára ismeretlen országrészben kell felszállniuk egy buszra, amivel szeretnének eljutni Sárvárra, mit tesznek? Jobbra, vagy balra? Igen, talán önök is azt tették volna, ami mi a párommal: megnéztük a buszmegállók menetrendi tábláját. Az egyiken szerepelt a Sárvár településnév, s arról is meggyőződtünk, hogy a másikon nem. Megtaláltuk tehát a helyes oldalt, gondoltuk akkor.

Amikor 14:46-kor a „másik” oldalon elviharzott egy busz (jelzem, ez volt az egyetlen, ami korábban jött, a történetben szereplő többi mind késett!), még nem sejtettük, hogy pórul jártunk. Keservesen hosszú idő után kiderült. Megemlítem, azon a helyen telefon térerő nincs, így segítséget nem tudtunk hívni, de talán jobb is, mert a legközelebbi segítő ember Bábolnán lett volna. Cirka 150 km-el távolabb. Talán neki is jobb, hogy nem volt térerő és nem kérhettük meg, hogy ugorjon el értünk Vas megyébe.

Ha azt gondolják, hogy kellemesen töltöttük ott az időnket, kérem, menjenek el oda – lehetőleg 0 fok körüli időben és szakadó hóban – és próbáljanak meg stoppolni. Higgyék el, az elsuhanó autók látványa és a közelgő naplemente együtt biztosan elviszi a maradék jókedvüket is.

A tervek szerint 16:00-ra Sárváron lehettünk volna, ketten mindösszesen 1.300 Ft-ért.

Ehelyett – a felcserélt tájékoztató tábláknak köszönhetően – a következő izgalmasnak tűnő, ám valójában nem igazán izgalmas kiránduláson vettünk részt.

14:48 után vártunk, ekkor már a másik – fedél nélküli – oldalon a 15:51-es buszra. Nem igazán hamar röppent el az a 70 perc. Vártunk a buszra, ami ekkor a másik oldalra érkezett, de szerencsére idejében át tudtunk szaladni az úton. Ekkor tudtuk meg, hogy Sárvár nem arra van, amerre mi sejtettük. Ez a busz 9 percet késett, de ez itt már igazán nem számított, hiszen legalább mozgott. Kicsit keseregtünk csak azon, hogy a másik buszunk ekkor ért volna be Sárvárra, ahol a saját autónk várt minket. Ez a busz kettőnket 1.490 Ft-ért elvitt – no, nem, nem Sárvárra, hanem Zalaegerszegre. Ott volt egy fél óránk várakozni, s a Mónika büfé kávéját megkóstolni, de ez is felejthető élmény volt, mint a buszozás, így nem tudunk hálásak lenni a lehetőségért.

Érdekesség képen, jó azt látni, hogy mindenhol ott a fejlődés, de a buszpályaudvarokon fűtés sincs, meg WC se. Mónikáéknál legalább volt mind a kettő.

17:30-kor összesen 1.490 Ft-ért már suhantunk is tovább. Sajnos még mindig nem Sárvárra, hanem Hévízre. Bár nem szerettük volna, de láthattuk a szép hévizi buszvégállomást. Ezúton gratulálok a tervezőjének, nagyon szép építmény lett. Annyival talán lehetett volna praktikusabbra tervezni, hogy legyen rajta valami, ami megfogja a hideg esőt, mert így, ahogy van, minden keresztül esik rajta, mondhatni, aki addig nem volt vizes, az a végállomáson az lesz. A WC itt is eszembe jutott. Biztosan szép lesz, de egy zárva tartó épületről kívülről azért nehéz véleményt mondani. (Csak halkan megjegyzem: Zircen voltam a buszvégállomáson pár hete, ahol két tábla büszkén hirdeti a 180 és a 497,5 mFt-os támogatást. A 4 WC ott sincs nyitva, de legalább mindegyik ajtóra ki tudták írni a szellemes „A WC nem üzemel” feliratot. Írják ki ezt Hévizen is, s nem lesz többé félreértés.)

Szerencsére csak 20 percet kellett itt gyötrődnünk. 18:34-kor már suhantunk is végcélunk, Sárvár felé. Ehhez azért még ki kellett fizetnünk 2.600 Ft-ot. S már csak 72 percet kellett élveznünk az önök szolgáltatását, s 20:00 körül meg is érkeztünk Sárvárra.

Lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy megköszönjem a megfordított menetrendi tájékoztatókat, hiszen, még Sümeget is láttuk aznap, pedig nem is számítottunk rá. Egy csoda az a vár az esti kivilágításban!

De, úgy érzem, nincs mit köszönnünk!

Összefoglalom a kalandot. 16:00 helyett 20:00-kor értünk Sárvárra. 1.300 Ft-ot terveztünk buszozásra költeni, helyette 5.580 Ft-tal lettünk soványabbak.

A menetjegyeket megőriztem, ha gondolják, szívesen elküldöm ezeket, de gondolom, tisztában vannak a saját áraikkal.

Panaszom elolvasása és feldolgozása után nem kérek az elnézéskéréséből.

Inkább azt kérem, cseréljék meg a táblákat, hogy más ne járjon így. Keressék meg a felelőst, a menetrendek december vége óta hatályosak, nem olyan régen kerülhettek oda.

Emellett inkább azt szeretném, hogy a 4.280 Ft-os különbözetet utalják vissza nekem, ezzel kárpótoljanak minket a plusz költségeinkért.
A plusz négy óra, amit elvettek az életünkből, megfűszerezve a kényszerű fagyoskodásokkal a reprezentációs keretükből lenne enyhíthető. Kérem, küldjenek nekem pár pendrive-ot, pár powerbankot, nem gond, ha rá van írva, hogy Volánbusz. A sok tábla csokira lehetne azt írni, hogy Milka, azt nagyon szeretjük.

Ha elolvasták, kérem, nem azon törjék a fejüket, hogy ez egy tréfa üzenet -e. Nem az! Ez egy komoly panaszlevél, kérem érdemi kivizsgálását, és a fenti megoldási módok alkalmazását.

Üdvözlettel:

Schulmann István