Kassai Lajos: Az élet terhei kisebbek, mint amennyit az emberek könnyítésként magukra vesznek



A harmadik Kassai jegyzetem. (Az összes itt olvasható.) Hallgatom Lajost, s most is érzem, hogy jegyzetelnem kell, ki kell emelnem a főbb gondolatokat. Természetesen – mint mindig – most is érdemes meghallgatni az egész anyagot, ami forrásként meg van jelölve a jegyzet alján. 

A gondolatokat nem magyarázom, a saját nézőpontom szerinti lényeget jegyzeteltem ki, lesz mind gondolkodni…


A világ folyása pedig úgy néz ki, hogy:

  • A rossz idők azok kemény embereket hoznak.
  • A kemény emberek jó időket hoznak.
  • A jó idők puha embereket hoznak.
  • A puha emberek rossz időket hoznak.

Azt gondolom, most a puha emberek korát éljük. A puhaság jele, hogy szűkül a komfort zóna.

Az élet terhei azok kisebbek, mint a könnyítésükkel a vállunkra veszünk. Ahhoz, hogy valaki lefogyjon többet kell mozogni és kevesebbet enni. De ezt a nagyon egyszerű tényt mindenki próbálja trükkökkel, különböző tabletákkal, különböző élelmiszer összetevőkkel átvariálni, holott a dolog ennyire egyszerű lenne. Ennek a nagyon egyszerű tehertételnek a megkerülésével elképesztő mennyiségű problémát vesz magára az ember.

Példamutatás a gyerekeknek: 6 éves koráig imádni kell a gyereket. Utána viszont azt mondani, ha éhes vagy, kenj magadnak egy kenyeret. Tégy rendet magad után. Magyarországon ilyen rendszer nincs. Kis tudósokat, tudálékosokat nevelünk. Elképesztő mennyiségű információt tömünk a gyerekekbe, az elmélet és a gyakorlat kezd szétszakadni. És az elmélet és a gyakorlat szétszakadásával rendkívül sebezhetővé válik a kutúra.

Egy futószalagos rendszerben vagyunk, amiben nagyon fontos a szalag sebessége. De az a rendszer nem igazán veszi figyelembe azt, hogy az emberek nem egyformák.

Én ma a lovasíjászatban a másodlagos hatásokat tartom elsődlegesnek: a gazdaság fenntartása, a közös munka.

Kérdés bennem, hogy mi okozta a nagyobb rombolást: a kereskedelmi televíziózás, vagy a new age?

A tradicionális iskola olyan, mint a kútfúrás: ahhoz, hogy tiszta vizet találjak 200 méterre le kell fúrni. Talajrétegek vannak. Van szilárdabb, puhább. Van ahol elakad, van ahol könnyebben szalad a fúró. Na, most a new age azt mondta, hogy igaz, hogy 200 méter, de csináljuk azt, hogy összeállunk százan és mindenki lefúr 2 métert… 2 métert lefúrni még kényelmes. Csak nem lesz víz…

A legnagyobb tehertételt számomra a milliomosok gyerekei jelentik: beleharap egy csokiba és eldobja. Semmi nem számít, ebben nő fel.

Új sütetű próféták, trénerek azt hírdetik, hogy azt kell (t)enni, ami jól esik. A kérdés az, hogy minek meri ki azt a kaját? Hol jut el az ember ahhoz, hogy annyit vegyen el, amire szüksége van, ha nem itt?

Itt eszembe jutott egy videó, ami az elmúlt hetekben került elém, és nagyon érdekesnek találtam. Nem volt benne a cikkben, de ide szerkesztem. A saját csatornámra töltöttem fel.

Ezek a gyerekek lesznek azok, akik le fogják lakni a Földet…

A vallások visszaszorításának itt van nagy szerepe: ez nem anyagi kérdés, hanem erkölcsi, morális kérdést csinálok ezekből a dolgokból. Az egy nagyon komoly mértékletesség, hogy annyit veszek el, amit megeszek. Itt lenne a vallás szerepe: elértük, megtehetjük, de meg lehet állni…

A társadalomból kettő típusú szereplőt kell kiszűrni:

  • aki kimegy vadászni, de nem hajlandó vissza osztani,
  • aki nem megy ki vadászni.

 Az emberek – legalábbis a vezetőink – annyira elbutultak, hogy ezt nem tudják kiszűrni. Alkalmatlanok…

A vezetőket nem választani kell, a vezetők ki kellene, hogy választódjanak. Nincs olyan hülye állat, aki nála butábbat követne!

Én azt gondolom a mai világról, hogy a liberalizmus kitermelte azt, hogy egyre keményebb kezű vezetők kerülnek a világon hatalomra. A gyeplő a lovak közé lett dobva. Nem lehet ennyiféle ember igényeit kielégíteni. Nem mehet ennyi felé a szekér.

A problémáknak az az alapja, hogy az egók annyira fel lettek fújva, hogy a sok lufi már nem fér meg egymás mellett.

Nekem szembe kell néznem a gyengeségeimmel, de hát, én nem akarok ezekkel szembe nézni. Nekem ki kéne lépnem a komfort zónámból ahhoz, hogy a személyiségemben változást tudjak létrehozni. És kemény erőfeszítést kellene tennem annak érdekében, de én inkább azt az utat választom, hogy egy polifóm szőnyegen fekve egy guru mormolását hallgatva majd rendbe jövök.

A harcművészetekre jellemző, hogy a testi és lelki komfort zónából a mester a tanítványt kizökkenti.

Van egy motivációs mondat, mikor át kell úszni a jeges vizet: UTÁNAM!



forrás: https://www.youtube.com/watch?v=9CFCG6CBbeU

1 thought on “Kassai Lajos: Az élet terhei kisebbek, mint amennyit az emberek könnyítésként magukra vesznek

Hozzászólás a(z) Artúr bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük