[insert_php]
\n\tinclude ‘\/home\/schulmann\/public_html\/istvan\/gyik.php’;
\n[\/insert_php] <\/p>\n
<\/p>\n
<\/p>\n
E<\/span>rős felütéssel indul a forrásban megjelölt Schiffer Miklós írás: „Ami régen hagyomány volt, mára a nagy szabadságban elfelejtődött. Bizonyos normákra viszont szükség van ahhoz, hogy jól működjön a társadalom.”<\/b> Az írás egyébkét 2018-ban jelent meg, ahogy a hivatkozott könyv is. A benne foglalt gondolatok azonban – véleményem szerint – időtállóak, már ha két rövid év távlatában van értelme egyáltalán erről beszélni. Jó írás, no! Több ponton említ olyan dolgokat, ami számomra „vesszőparipa” a világgal kapcsolatos látásmódomban.<\/p>\n Érdekes az egész írás, javaslom a teljes végig olvasását. Én a saját szám íze szerinti gondolatokat emeltem ki – szokás szerint.<\/p>\n Stílus, elegancia, jólöltözöttség. Szorosan összefonódó, de nem azonos jelentéssel bíró fogalmak – ennek ellenére sokszor kerül egyenlőségjel stílus és jólöltözöttség közé.<\/p>\n „A modern GENTLE – MAN, nem a kétsoros öltönyéről ismerszik meg. A férfi hímneműnek születik, férfivá érik, de úriember önnön döntése által lesz.<\/span> Nem elég a tökéletes külső, ha nincs mögötte tartalom. A felszínesség egy kicsit elvitte a társadalmat, igaz ez ugyanúgy az emberekre, mint a márkákra.<\/span>” – kezdi a beszélgetést Schiffer Miklós, amikor legújabb könyvének apropójáról kérdezem.<\/p>\n Viselkedési normák a XXI. században; mit szabad, lehet vagy éppen kell tenni és vajon hol van a határ illem és modorosság között. Stílus a megjelenésen túl – egy nagyon izgalmas vállalkozás közepén, elsőként az Igényesférfi.hu online magazinnak mesélt Schiffer Miklós legújabb, év végén megjelenő könyvéről, amely a stílust, a klasszikus értelemben vett, időtálló értékrendet egy sokkal ritkábban hangoztatott oldalról közelíti meg.<\/p>\n STÍLUS, DE AZ EDDIGIEKTŐL ELTÉRŐ MEGKÖZELÍTÉSBŐL – MIT LEHET ELMONDANI A KÉSZÜLŐ KÖNYVRŐL?<\/p>\n Sokat beszélgettünk a kiadómmal arról, hogy miként folytassuk azt a 2000-ben indult könyvsorozatot, amelyet a stílus tematika köré építettünk fel. Annak ellenére, hogy a könyvsorozat már hat részből áll, még mindig sok a mondanivalóm. A mostani, szívemhez nagyon közel álló tematika pedig egy olyan megközelítés, amihez nincs hasonló ma a könyvpiacon. A viselkedés, illem, etikett egy egészen új megközelítésbe helyezi a hétköznapi értelemben vett stílust, életvitelt. Még mindig sokan a jólöltözöttséggel azonosítják a stílust, holott egy sokkal mélyebb jelentéssel is bír.<\/span><\/p>\n HOGYAN FOGALMAZNÁ EZT MEG?<\/p>\n A stílus sokkal több a megjelenés összhangjánál. Óriási tévhit, hogy jól vagyok felöltözve és ezzel minden rendben van. Olyan ez, mint az elegancia: nem attól lesz valaki elegáns, hogy szmokingot visel. Az elegancia egy attitűd, a személyiségből árad valami plusz.<\/span> Azt gondolom, hogy ugyanez igaz a viselkedésre is.<\/p>\n Egy úriember nem azért nyitja ki az ajtót, mert egy hölgy van mellette, hanem azért mert ő egy úriember. Azt próbálom meg átadni, hogy magunknak tartozunk ezzel.<\/span><\/p>\n Soma: Itt érdekes dolog jutott eszembe magammal kapcsolatban. Mindig előre engedem a nőket az ajtóban. Azért, mert így kell. Viszont szoktam nehezményezni, ha a nő ezt a gesztust nem viszonozza: ez a mai világban gyakran előfordul. Az előző gondolatot olvasva elhatároztam, hogy többet az életben nem fogok ezen méltatlankodni: ha a nő nem reagál erre a gesztusra, az róla szól. Rólam az szól, hogy kinyitom neki az ajtót. Valóban, csak döntés kérdése…<\/span><\/p>\n A divat egy társadalmi jelenség, mint amilyen a zene is. Ami a divatból lesz, az a stílus. A divat az, amit megvehetsz, a stílus pedig az, amit mindebből felépíthetsz.<\/span> A stílushoz viszont fegyelem kell, ki kell találni, következetesnek kell lenni. Gyakorlatilag az önkifejezés egyik leginkább kézzelfogható formája: az én vizuális képem a világnak, üzenetem magamról a világ felé. Az pedig már megint egy másik kérdés, hogy erre az üzenetre a fogadó fél, a társadalom hogyan reagál. A tolerancia ugyanis még mindig nehezen megy.<\/p>\n AHOGYAN A STÍLUS, A VISELKEDÉS IS EGY SZUBJEKTÍV TÉMA, MI OKOZTA A LEGNAGYOBB KIHÍVÁST A KÖNYV MEGÍRÁSA SORÁN?<\/p>\n Így igaz, vannak ugyan örökérvényű aranyszabályok, de nem egy objektív dologról beszélünk. Én is inkább ajánlást adok. Nem mondhatom, hogy kötelező helyesen írni, ha SMS-t küldünk, de illik betartani bizonyos szabályokat. Nem mondhatom azt sem, hogy kötelező a tisztelet vagy bizonyos viselkedési normák megtartása és az ítélkezéstől is távol kellett tartanom magam.<\/p>\n A könyvben is inkább felvetések vannak, amelyektől valószínűleg könnyebb lesz az életed neked is és nekem is. Van egy casual túlsúly a világban, egy kényelmes világkép, ami az öltözködésen is látszik és a viselkedésben is megjelenik. Az is igaz, hogy az elmúlt években én is elfogadóbb, toleránsabb vagyok, de vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem tudok elnézni.<\/p>\n MINT PÉLDÁUL?<\/p>\n A pontosság. A késést az egyik legnagyobb modortalanságnak tartom, amit ember ember ellen elkövethet. Véleményem szerint ez a tisztelet teljes hiánya.<\/span> Nem érdekel, hogy a másik fél vár rám, nem érdekel, hogy lenne más dolga – odaérek, amikor odaérek. A késéssel szemben nem tudok toleráns lenni.<\/p>\n Kérni, megköszönni, pontosnak lenni<\/span> – ez a hármas például egy sarkalatos pontja a könyvnek és azt gondolom, hogy ha ez megy, akkor a többi már csak finomítás. Ha mindehhez még tisztelet és tolerancia is társul, akkor azért nagy baj már nem lehet. Nyilván minél kiműveltebb valakinek a viselkedése, annál jobb, de azért a ló túloldalára sem szabad átesni. A túlzott modorosság is könnyen a visszájára fordulhat.<\/p>\n Hiszek abban, hogy divat lesz újra viselkedni. Ami régen hagyomány volt, mára a nagy szabadságban elfelejtődött. Bizonyos normákra viszont szükség van ahhoz, hogy jól működjön a társadalom.<\/b><\/u><\/p>\n MIKOR VÁRHATÓ A KÖNYV MEGJELENÉSE ÉS KINEK SZÓL?<\/p>\n A megjelenés év végén várható, jelenleg az utolsó finomítások folynak. Nemtől, generációtól, foglalkozástól függetlenül annak szól a készülő könyv, akit egy kicsit is érdekel, hogy mitől válhat az életünk, a mindennapjaink szebbé. Rengeteg dolog benne van a tegezés-magázás örök kérdésétől kezdve, a tiszteleten vagy éppen a trágárságon át a megkerülhetetlen öltözködési szabályokig. És nagyon sok minden természetesen nincs benne, de mindenképpen ad egy látásmódot, amelyet bízom benne, hogy nevezhetünk példaértékűnek.<\/p>\n HA MÁR A PÉLDÁKNÁL JÁRUNK, KI VOLT SCHIFFER MIKLÓS SZÁMÁRA A PÉLDAKÉP?<\/p>\n A nagybátyám egy igazi, klasszikus értékeket valló úriember volt. Igazi példakép, ezt a példát igyekeztem a fiam számára én is továbbadni – bízom benne, hogy sikerült. Büszke vagyok rá és a köztünk lévő jó kapcsolatra.<\/p>\n A FÉRFI HÍMNEMŰNEK SZÜLETIK, FÉRFIVÁ ÉRIK, DE ÚRIEMBER ÖNNÖN DÖNTÉSE ÁLTAL LESZ – MI TESZ EGY FÉRFIT ÚRIEMBERRÉ?<\/p>\n Egy úriember mindenekelőtt hű önmagához. Meggyőződésem viszont, hogy az úriemberség nem merül ki a viselkedésben, a világhoz való hozzáállás is szerves része. Előzékenység, udvariasság, gondoskodás – a sort még hosszasan lehetne folytatni, de egy biztos: attól nem lesz úriember valaki, ha az étteremben este kihúzza a hölgy előtt a széket vagy feláll, amikor a nő távozik, miközben a gyerektartást nem fizeti ki.<\/span> A felelősségvállalás szintén egy kulcsfogalom<\/b>, amit mindenképp szeretnék megemlíteni és persze a kifinomultság. A modern GENTLE – MAN, nem a kétsoros öltönyéről ismerszik meg. Nem elég a tökéletes külső, ha nincs mögötte tartalom. A felszínesség egy kicsit elvitte a társadalmat, igaz ez ugyanúgy az emberekre, mint a márkákra.<\/p>\n ÉRDEKES HASONLAT.<\/p>\n Véleményem szerint a designer divat teljesen realitását vesztette, a szemfényvesztéshez tudnám leginkább hasonlítani. Olyan cégek, akik a kifinomultságról, sikkről, eleganciáról voltak híresek, ma leginkább egy bábszínházra hasonlít, amit művelnek. A sikktelenség lett a divat, amit megdöbbenve figyelek. A felszínesség elvitte a társadalmat, ezért is lehet egy 5 dolláros pólót 500 dollárért eladni. Egy kézzel varrott ing fele ennyibe kerül, tízszer tovább tart, mégis sokan értetlenül állnak egy-egy árcédula előtt. Tom Ford mondta egyszer, hogy ha nincs a brand mögött tervezői zsenialitás, akkor az csak egy címke a ruhán. Mi pedig a címkéért fizetünk, igaz ez az ásványvízre, telefonra, órára. Akkor van egy terméknek üzenete, ha a brand és a minőség kéz a kézben jár.<\/p>\n Nincsenek nagy illúzióim, de szomorú vagyok, amikor különböző versenyeken azt látom, hogy szépek vagyunk, fiatalok és jólöltözöttek, de előbb sorolunk fel húsz menő divat-, parfüm- vagy autó márkát, mint tíz írót. Ettől még mindenki jó ember marad, megy tovább a világ, lesznek önvezető autóink, csak érezhetően beszűkül az intellektus, máshová kerülnek a hangsúlyok és a tisztelet is az értékrendben. Én is a fogyasztói társadalomból élek és nem gondolom, hogy ítélkeznem kellene. Nem mondom sem azt, hogy jó, sem pedig azt, hogy rossz. Inkább úgy fogalmaznék, hogy sajnos.<\/span><\/p>\n A TISZTELET MÁR TÖBBSZÖR MEGFOGALMAZÓDOTT A BESZÉLGETÉS SORÁN.<\/p>\n A stílus valahol a tisztelet jele is – saját magunk és a társadalom felé. Meggyőződésem, hogy finom emberekre és a cizellált viselkedésre ma és a jövőben is szükség van és szükség lesz. Biztos vagyok abban is, hogy sok férfi lehetne úriember és sok nő hölgy, a szó mai modern és korszerű értelmében, ha megtenné a minimálisat ennek érdekében. Bízom benne, hogy a hamarosan megjelenő könyv mindehhez egy lépés lesz és egyúttal egy ébresztő is lehet ahhoz, hogy habár vannak dolgok, amelyeken nem tudunk változtatni, a hozzáállás, viselkedés és a tolerancia döntés kérdése. Izgalmas vállalkozás.<\/p>\n <\/p>\n [insert_php] include ‘\/home\/schulmann\/public_html\/istvan\/gyik.php’; [\/insert_php] Erős felütéssel indul a forrásban megjelölt Schiffer Miklós írás: „Ami régen hagyomány volt, mára a nagy szabadságban elfelejtődött. Bizonyos normákra viszont szükség van ahhoz, hogy jól működjön a társadalom.” Az írás egyébkét 2018-ban jelent meg, ahogy a hivatkozott könyv is. A benne foglalt gondolatok azonban – véleményem szerint – időtállóak, már Read more about Talán egyszer újra divat lesz viselkedni<\/span>[…]<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":2971,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":[],"categories":[62],"tags":[],"aioseo_notices":[],"aioseo_head":"\n\t\t\n\t\n\t\n\t\n\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\tforrás: https:\/\/igenyesferfi.hu\/interjuk\/schiffer-miklos-hiszek-abban-hogy-divat-lesz-ujra-viselkedni.php<\/a><\/pre>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"