{"id":2685,"date":"2020-04-13T15:13:31","date_gmt":"2020-04-13T15:13:31","guid":{"rendered":"http:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/?p=2685"},"modified":"2020-04-13T15:21:34","modified_gmt":"2020-04-13T15:21:34","slug":"kulesov-hatas","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/kulesov-hatas\/","title":{"rendered":"Kulesov-hat\u00e1s"},"content":{"rendered":"

A<\/span>z agyat könnyű befolyásolni, halljuk nagyon sokszor. Azt is, hogy ezt milyen gyakran alkalmazzák rajtunk. Mégis meglepő lehet, mikor kiderül, hogy valóban van tudomány az alkalmazás mögött. A forrásban megjelölt cikk „Videóban mutatjuk, milyen könnyen befolyásolható az agyad<\/strong>” címmel hívta fel magára a figyelmemet. Elolvasva és megnézve ismerkedtem meg a <\/p>\n

Kulesov-hatás<\/h1>\n

fogalmával.<\/p>\n

A hivatkozott cikk szerint A nagy rendezőmágus, Alfred Hitchcock<\/strong> igazat mondott: a filmek uralhatnak minket<\/span>. A legendás rendező a Psycho kapcsán egyszer ezt mondta: „Nem érdekel a téma, nem érdekel a színészet, de igenis érdekel a film, a fényképezés és a zene, és mindazok a technikai összetevők, amik által a közönség sikítani fog.<\/p>\n

Nem véletlen, hogy a rendezőt kapcsolatba hozzá a Kulesov-hatással.<\/p>\n

Lássuk először, hogy hogyan is ír a Wikipédia a jelenséggel kapcsolatban.<\/p>\n

A Kulesov-hatást Lev Kulesov orosz filmrendező, az orosz filmművészeti iskola létrehozója 1929-ben megjelent “Filmművészet” című elméleti művében publikálta. Lényege, hogy egy film vágása során két egymás után következő jelenet esetén a második jelenettel lényegesen módosítható az elsődleges jelenet értelmezése.<\/p>\n

A hatás leírása<\/h3>\n

A Kulesov által végzett bemutató kísérlet, amelyet a kollégáinak bevonásával végezett, a következő volt: a kor legismertebb filmszínészének, Mozzsuhinnak elkészítette egy premier plán felvételét, ahogy az ül és a távolba tekint. Ezt követően három különböző felvételt készített, szintén premier plánban: egy forró párolgó tányérról, egy koporsóban fekvő kisgyermekről és végül egy pamlagon fekvő fiatal leányról. Ezek a felvételek összevágásra kerültek oly módon, hogy közvetlenül Mozzsuhin felvételét követően vágták be a forró párolgó tányért, a koporsóban fekvő kisgyermeket, illetve a pamlagon fekvő fiatal leányt. Ezeket a montázsokat, először Mozzsuhin arcát, majd a különböző jeleneteket, levetítették. A nézők egymástól teljesen függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy az első esetben a színész arcán látszik az éhség, a másodikon a szomorúság, míg a harmadikon az izgatottság, annak ellenére, hogy valójában Mozzsuhin a semmibe nézett. A kísérlet gyorsan világszerte ismertté és a montázsnak a filmművészetben történő felhasználásának egyik fő szabályává vált.<\/p>\n