{"id":2210,"date":"2020-01-12T21:36:12","date_gmt":"2020-01-12T21:36:12","guid":{"rendered":"http:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/?p=2210"},"modified":"2020-01-12T21:36:12","modified_gmt":"2020-01-12T21:36:12","slug":"a-jo-coach-nem-csak-kerdez","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/a-jo-coach-nem-csak-kerdez\/","title":{"rendered":"A j\u00f3 coach nem csak k\u00e9rdez!?"},"content":{"rendered":"

M<\/span>ilyen érdekes, hogy sok dologra hogyan érkezik meg a válasz? Kérdésekre, amik az elejétől ott vannak, mégsem tette fel magának az ember, de, mikor a válasz megérkezik, akkor jön rá, hogy feltette azt, érdekelte, de nem úgy tette fel. Aztán mégis csak megérkezik a válasz. No, így jártam megint.<\/p>\n

A lent idézett és ide másolt cikk egy konkrét kérdésére ad választ, illetve oszlat el némi félreértést, emellett pedig a coaching definicióját mélyíti el. Márton Mónika írása.<\/p>\n

Nem, a coach nem csak kérdez!<\/h1>\n

Napjainkban sokat hallani arról, hogy ma már mindenki coach<\/span>. Emellett arról is gyakran szó esik, hogy a coach csak kérdez<\/span>. Gyakorló coachként és egy nemzetközileg akkreditált coachképző intézmény szakmai vezetőjeként határozottan állítom, hogy a coach nem csak kérdez. Ennél – jó esetben – sokkal többet tesz.<\/p>\n

Amikor a coach szakmáról, a coach felelősségéről, munkájáról van szó, egyre több helyen, akár szakmai fórumokon is olvasható, hogy a coach csak kérdez, a coach kérdésekkel rávezet, a coach legfontosabb eszköze a kérdezés technika, a coach kérdései által az ügyfél megtalálja a saját válaszát, megoldását stb. Mindig dilemmában vagyok, amikor szakmámat illetően olvasok, hallok valami olyat, amivel nem értek egyet, hogy dolgom-e megnyilvánulni?<\/p>\n

Először arra gondolok, hogy bízok a piac bölcsességében és az emberek csak nem mennek olyan coach-hoz, aki csak kérdez?! Azok, akik nagyon sok pénzt fizetnek egy-egy coach képzésért, csak nem fizetnek azért, hogy csak kérdezni tanítsák meg őket?!<\/span><\/p>\n

Aztán tovább gondolkodva megtaláltam a választ: vissza a küldetéshez. A Legacy egyik küldetése, hogy szeretne hatással lenni a szakmánkra<\/span>. Azon kívül nemzetközileg akkreditált coachképző intézmény is vagyunk, így úgy döntöttem tollat ragadok. És akkor lássuk, miért nem értek ezzel egyet!<\/p>\n

Életszerűtlen és mesterkélt<\/h2>\n

Mi abban hiszünk, hogy a coaching ereje a kapcsolatban van, az ember-ember közötti beszélgetésben<\/span>. Eric Berne<\/a> azt mondta, a kapcsolat minősége bejósolja a folyamat minőségét és eredményét<\/strong>, amivel én mélységesen egyetértek. Gondoljátok el, milyen az a beszélgetés, ahol az egyik fél folyton kérdez, a másik meg mindig csak válaszol! Igen, életszerűtlen, mesterkélt, nincs benne természetesség, nem áramlik, nem partneri.<\/p>\n

Tudattalan mintázatok és a vakfoltok<\/h2>\n

A coaching egy lehetőség arra, hogy az ügyfelünk rálásson olyan mintázataira, amiről nem tud és rálásson azokra a dolgokra, amik a vakfoltjában vannak.<\/span> Ez az új tudás, felismerés, belátás kell ahhoz, hogy döntést hozhasson, majd ennek hatására elkezdjen valamivel kapcsolatban másként érezni, valamit másként gondolni és cselekedni. És igen, néha elég egy jó kérdés ahhoz, hogy valami tudatosuljon, de az esetek többségében ehhez visszajelzés is kell, még pedig konfrontatív, mert ez indítja be a fejlődési spirált.<\/p>\n

Az egyik tanárom, mentorom egyszer azt mondta: „A coach munkája olyan, mint a sebészé. Vágunk és varrunk.” Ha az a legnagyobb esély a változáshoz, és a coach-coachee kapcsolat erős, akkor a coachnak vágni kell. Egy igazi vágáshoz, ami elég mély ahhoz, hogy gyógyulási folyamat elinduljon, sokszor a kérdés kevés. Nyílt, őszinte, direkt visszajelzés kell, még akkor is, ha ezt nem jó hallani az ügyfelünknek.<\/span> Ha ezt kérdésbe csomagoljuk, elveszti az élét, a hatását.<\/p>\n

Mondjuk ki a nyilvánvalót<\/h2>\n

Mostanában azt veszem észre, hogy nagyon elterjedt a politikailag túlságosan korrekt megfogalmazás és a „teljes elfogadással vagyok mindennel kapcsolatban” is mintha félre ment volna. Szerintem a coachnak az is a dolga, hogy ha valamit kerülget az ügyfél, és nem mondja ki, akkor mondja ki a coach, ha kell szögezze le.<\/span> Mondja ki azt, ami nyilvánvaló. Vannak dolgok, amik igen is feketék vagy fehérek, nem pedig, ha innen nézzük, ilyen, ha onnan meg olyan, és bizony vannak el nem fogadható dolgok is. Ha ezt a coach nem mondja ki, akkor legalizálja az ügyfél előtt, tovább erősít benne olyat, ami nincs rendben.<\/span><\/p>\n

Megerősítő visszajelzések, empátia<\/h2>\n

Nagyon szeretem a jó kérdéseket, elképesztő erejük van, de nincs az a jó kérdés, ami segítene, ha empátiára, megértésre, törődésre, vigaszra vagy megerősítésre van az ügyfélnek szüksége. A jó kérdés természete, hogy beindítja a gondolkodást, de néha az ügyfelek nem akarnak gondolkodni. Még nem. Csak kicsit letenni a terhüket, osztozni valakivel bennük. Megállni, megpihenni, csendben lenni valakivel együtt, hogy aztán megerősödve, összeszedve magukat, akár a mi kérdéseink nélkül is tegyék azt, amit tenniük kell. Van az a pillanat, amikor két ember osztozik egyikük fájdalmában, kétségeiben, esendőségében, törékenységében. Ne tegyük tönkre ezt a pillanatot egy kérdéssel!<\/p>\n

 <\/p>\n

forrás: https:\/\/legacykft.blog.hu\/2019\/10\/04\/nem_a_coach_nem_csak_kerdez<\/a><\/pre>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Milyen érdekes, hogy sok dologra hogyan érkezik meg a válasz? Kérdésekre, amik az elejétől ott vannak, mégsem tette fel magának az ember, de, mikor a válasz megérkezik, akkor jön rá, hogy feltette azt, érdekelte, de nem úgy tette fel. Aztán mégis csak megérkezik a válasz. No, így jártam megint. A lent idézett és ide másolt Read more about A jó coach nem csak kérdez!?<\/span>[…]<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":2215,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"om_disable_all_campaigns":false,"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0},"categories":[13,107],"tags":[],"aioseo_notices":[],"jetpack_featured_media_url":"https:\/\/i0.wp.com\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-content\/uploads\/2020\/01\/a_coach_nem_csak_kerdez.jpg?fit=700%2C350&ssl=1","_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2210"}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2210"}],"version-history":[{"count":5,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2210\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2222,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2210\/revisions\/2222"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/media\/2215"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2210"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2210"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2210"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}