{"id":2089,"date":"2019-11-19T08:17:46","date_gmt":"2019-11-19T08:17:46","guid":{"rendered":"http:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/?p=2089"},"modified":"2019-11-19T08:21:51","modified_gmt":"2019-11-19T08:21:51","slug":"az-orokolt-boszorkany","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/az-orokolt-boszorkany\/","title":{"rendered":"Az \u00f6r\u00f6k\u00f6lt boszork\u00e1ny"},"content":{"rendered":"

A<\/span>z örökölt<\/span> sors<\/strong> mostanában felkapott téma. Engem is érdekel. Az azonban teljesen biztos, hogy nem új téma. Orvos-Tóth Noémi, az Örökölt sors című könyv szerzője is megemlíti, hogy Ferenczi Sándor, Freud tanítványa, már 1929-ben foglalkozott azal a kérdéssel, hogy mi lesz a következménye annak, ha életünk legelső kapcsolatából hiányzik a szeretet éltető ereje. Wass Albert 1959-ben írta A funtineli boszorkány<\/span><\/strong> című könyvét. Ebben a könyvben Iván, az egyik plájász mondja a következőket, ami engem eléggé emlékeztet az örökölt sors lényegéhez.<\/p>\n

– Tudod, az ember néha előre elhatározza, hogy ez így és így lesz, és nagyon meg van elégedve magával, hogy milyen szépen és okosan rendezte el a dolgait. És aztán mégsem úgy lesz. Valami jön, és nem úgy lesz semmi, ahogy azt az ember előre elhatározta. És az ember nem is tehet róla. Valami láthatatlan hatalom másképpen rendezi a dolgokat. A pópák azt mondják, hogy a szentek meg az ördögök. A szentek jóra fordítják a rosszat, az ördögök meg rosszra változtatják át a jót. Így mondják a pópák, ott túl, a mi hegyeink között. De én azt hiszem, hogy sem nem a szentek, sem nem az ördögök. Valami egészen más.
\n– Én azt hiszem, hogy bent az emberben, ott bent, ahova az olyanok, mint Marja meg te be tudtok látni, már minden előre el van rendezve. Csak az ember nem tud róla. Próbál ezt és azt. De a végén mégis minden úgy történik, ahogyan az ott bent már előre megvolt. Talán olyan ez, mint egy lánc, mint egy olyan boronalánc, ahol az egyik szemhez igazodik a másik szem, az egyik foghoz a másik fog, és ez az igazodás a törvény. Az egyik ember adja tovább a másiknak, apák a fiúknak, és így tovább, és mert a nagyapa vagy a dédapa ezt meg ezt csinálta, hát az unokával vagy a dédunokával csak így és így történhet. Mint a láncborona, tudod. Mint amikor az egyik fog beleütközik egy göröngybe, és fölemelkedik vagy belesüllyed egy gödörbe, és betüremlik, és valamennyi utána következő láncszemmel meg foggal emiatt történik valami. És ezt nem lehet elkerülni. Ez ellen nem lehet tenni semmit. Hiába akar kiugrani a sorból, így vagy úgy. Nem lehet. Mert a törvény ellen nem lehet tenni semmit. A törvény összekötözi a borona láncszemeit és a fogakat, és azoknak követniök kell egymás mozdulatait. Valahogy így.<\/p>\n

 <\/p>\n

Plusz egy érdekes gondolat:<\/p>\n

Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors
\nrendezi el az embert.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az örökölt sors mostanában felkapott téma. Engem is érdekel. Az azonban teljesen biztos, hogy nem új téma. Orvos-Tóth Noémi, az Örökölt sors című könyv szerzője is megemlíti, hogy Ferenczi Sándor, Freud tanítványa, már 1929-ben foglalkozott azal a kérdéssel, hogy mi lesz a következménye annak, ha életünk legelső kapcsolatából hiányzik a szeretet éltető ereje. Wass Albert Read more about Az örökölt boszorkány<\/span>[…]<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":2091,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"om_disable_all_campaigns":false,"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0,"ngg_post_thumbnail":0},"categories":[9,14],"tags":[108],"aioseo_notices":[],"jetpack_featured_media_url":"https:\/\/i0.wp.com\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-content\/uploads\/2019\/11\/funtineli_boszorkany.jpg?fit=700%2C350&ssl=1","_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2089"}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=2089"}],"version-history":[{"count":5,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2089\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":2096,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/2089\/revisions\/2096"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/media\/2091"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=2089"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=2089"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=2089"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}