{"id":2042,"date":"2019-10-17T14:10:58","date_gmt":"2019-10-17T14:10:58","guid":{"rendered":"http:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/?p=2042"},"modified":"2019-10-17T14:10:58","modified_gmt":"2019-10-17T14:10:58","slug":"4-kerdes-amit-nem-szabadna-feltennunk-egymasnak","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/4-kerdes-amit-nem-szabadna-feltennunk-egymasnak\/","title":{"rendered":"4 k\u00e9rd\u00e9s, amit nem szabadna feltenn\u00fcnk egym\u00e1snak"},"content":{"rendered":"

S<\/span>okszor azt gondoljuk, „kérdezni már tán csak szabad, nem?!” A forrásban idézett cikket másolom ide, kiemelve, ami nekem tetszik, érdemes elolvasni.<\/p>\n

“Azért, mert semmi közöd hozzá” – 4 kérdés, amit nem szabadna feltennünk egymásnak<\/h1>\n

Van ez a téma<\/strong>, amiről már nagyon régen szerettem volna cikket írni – csakhogy nehéz lenne hozzá kutatási eredményeket, szakirodalmat, elméleti hátteret felvonultatni. Hogy mégis megírom, ezúttal a szokásos, tudományos szaklapokra való hivatkozások nélkül, az annak köszönhető, hogy hiszem, sokak számára fontos<\/strong>, hogy beszéljünk róla: azokról a kérdésekről, amelyeket nem szabadna feltennünk egy másik embernek.<\/strong><\/p>\n

Biztosan sokan fel tudjátok idézni a pillanatot: amikor az ünnepi asztal fölött, vagy egy könnyed baráti csevegés, családi összejövetel közben megfagy a levegő, és az egyikünk arcáról lehervad a mosoly. Mert valaki feltette azt a kérdést, amit a legkevésbé szeretett volna hallani; aminek az elhangzásától talán hetekkel előre szorongott már, és amire nem tud, nem akar válaszolni.<\/p>\n

Legyél olyan, mint mi<\/h2>\n

A rettegett kérdés sokféle alakot ölthet, de az összesnek közös nevezője, hogy az adott pillanatban az életünk egy olyan területét érinti, ahol jelen van valamiféle hiány, vagy a saját szemszögünkből nézve, vagy a másokéból.<\/span> Ez lehet a párkapcsolat, a munka, a személyes fejlődésünk – valami, amiben (éppen) nem vagyunk olyanok, mint a többiek.<\/p>\n

Mi, emberek ugyanis akkor érezzük magunkat igazán jól, ha olyanok vesznek körül minket, akik hasonló értékrendet vallanak, hasonló életmódot választanak, mint mi. Ez érthető is, hiszen így nem kényszerülünk folyamatosan arra, hogy újra és újra átértékeljük, vajon jól döntöttünk-e a számunkra fontos kérdésekben.<\/span><\/p>\n

Ezért nem meglepő, hogy ha a legjobb barátunk felveti, hogy a következő évét azzal szeretné tölteni, hogy világjáró körútra indul egy szál hátizsákkal, maga mögött hagyva egy szép lakást és egy biztos állást, általában az első kérdésünk ahelyett, hogy kivigyük-e a repülőtérre az: “Mondd, jól meggondoltad?”<\/p><\/blockquote>\n

A fekete bárány<\/h2>\n

Ám nem csupán egy világjáró barát lehet az, akinek a hatására más szemszögből nézhetünk a saját életünkre. A legtöbbünk családjában akadhatnak olyan közeli-távoli rokonok, akik az általunk megszokottól eltérő értékrend szerint élnek; jó eséllyel ők azok, akikről ha szó esik, időről időre – szigorúan suttogva – azzal zárja a beszélgetést a család: “remélem, egyszer megjön az esze, és végre talál egy rendes állást \/megházasodik\/gyereket vállal”.<\/span><\/p>\n

A legtöbb családdinamikával, családterápiával foglalkozó szakértő egyetért abban, hogy ha nyitottak vagyunk, sokat tanulhatunk az úgynevezett “fekete bárányoktól” – nemcsak egy másfajta életstílusról, hanem talán önmagunkról is.<\/p>\n

Ehhez azonban nagy szükség van arra, hogy amikor beszélgetünk velük, képesek legyünk figyelmesen, ítélkezésmentesen meghallgatni őket, és a kérdéseinket ne valamiféle vélt felsőbbrendűség irányítsa, amiért a mi életünk “rendben van”, hanem az őszinte kíváncsiság.<\/p><\/blockquote>\n

“De hát én csak kérdezem, már az is baj?”<\/h2>\n

– háborodnak fel sokan, ha figyelmeztetik őket, hogy a kérdésükkel átlépik azt a bizonyos határt, ami (bizony) még a családi és a baráti kapcsolatokban is a magánélet körül húzódik. Ezek a többnyire ártatlannak tűnő, ám sokszor mégis súlyos sebeket ütő kérdések általában a következő témaköröket érintik:<\/p>\n