{"id":2588,"date":"2020-03-17T19:21:02","date_gmt":"2020-03-17T19:21:02","guid":{"rendered":"http:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/?post_type=glossary&p=2588"},"modified":"2020-03-17T19:21:02","modified_gmt":"2020-03-17T19:21:02","slug":"diakritikus-jel","status":"publish","type":"glossary","link":"https:\/\/www.schulmann.hu\/istvan\/glossary\/diakritikus-jel\/","title":{"rendered":"diakritikus jel"},"content":{"rendered":"

Diakritikus jel<\/a><\/b>nek (görög<\/a> διακριτικός a.m. „megkülönböztető”) nevezünk minden olyan, betű fölé vagy alá helyezett mellékjelet<\/i>, amelynek feladata, hogy az adott betű általános hangértékét – kisebb vagy nagyobb mértékben – módosítsa. A diakritikus jelek közé tartoznak a különböző ékezetek (éles: ´, tompa: `, circumflex<\/a>: ^, hacsek<\/a>: ˇ, hullámos<\/a> vagy tilde:<\/i> ~, kettős: ˝) és egyéb magánhangzójelek (félkör: ˘, tréma<\/a>: ¨, karika<\/a>: °), valamint a betűk alá helyezett jelek (horgok: ¸, ˛), illetve egyéb jelek (áthúzás: ł, ø, stb.).<\/p>\n

A magánhangzók<\/a> esetében jelölhetnek hangsúlyt, nyílt, zárt, vagy orrhangú ejtést, hosszúságot, hangszínt, palatalizációt<\/a>, hiátust<\/a> stb. A mássalhangzóknál<\/a> többnyire csak eltérő hangértéket jelentenek, főként olyan betűknél, amelyeket csak történeti okokból tartott meg a helyesírás.<\/p>\n

Egyes diakritikus jelek ejtése az alaphang (mai) ejtéséétől meglehetősen eltérő lehet. Ezeknek általában történelmi, vagy nyelvtani jelentőségük van. A lengyelben példa a ł<\/i> betű, melyet [w]-nek ejtenek, vagy az ó<\/i>, amit [u]-nak. A németben az ä<\/i>-t is [e]-nek (hätte)<\/i>, vagy [ε:]-nek (spät)<\/i> ejtik.<\/p>\n

A magyarban<\/a> a következő betűkön találunk diakritikus jeleket: á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, ű.<\/i> Ma már teljesen kikopott a zárt e írására alkalmazott ë<\/i><\/a>.<\/p>\n

forrás: https:\/\/hu.wikipedia.org\/wiki\/Diakritikus_jel<\/a><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Diakritikus jelnek (görög διακριτικός a.m. „megkülönböztető”) nevezünk minden olyan, betű fölé vagy alá helyezett mellékjelet, amelynek feladata, hogy az adott betű általános hangértékét – kisebb vagy nagyobb mértékben – módosítsa. A diakritikus jelek közé tartoznak a különböző ékezetek (éles: ´, tompa: `, circumflex: ^, hacsek: ˇ, hullámos vagy tilde: ~, kettős: ˝) és egyéb magánhangzójelek (félkör: ˘, tréma: ¨, karika: °), valamint a betűk alá Read more about diakritikus jel<\/span>[…]<\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"menu_order":0,"template":"","meta":[],"aioseo_notices":[],"aioseo_head":"\n\t\t\n\t\n\t\n\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t\n\t\t