Platón és a pszichológia



Thorne és Henley  szerint Platón (i. e. 427 – 347) két különböző világot különített el, melyek: a tudás világa és a vélemények világa. A tudás világa tartalmazza formákat másik nevükön az ideákat.

Az ideák egyetemesek és csak a logikus gondolkodás által megismerhetők. A vélemények világa az anyagi világot jelenti, amit az érzékszerveinkkel észlelünk. Szerinte az érzékszerveinkkel nem tudjuk pontosan megismerni a valóságot, így a formák világához csak az érzékszerveinken keresztül nem tudunk eljutni. A két világ kapcsolata egyfajta imitáció, amit a barlanghasonlaton keresztül érhetünk meg a leginkább. A barlangban lévő emberek, mivel meg vannak kötözve és fejüket se mozgathatják a tárgyak, az élőlények és az emberek árnyékait láthatják csak. Platón szerint mi is így tapasztaljuk meg a valóságot, vagyis nem a teljes valóságot észleljük, csupán annak egyfajta sajátságos lenyomatát.

Thorne és Henley szerint Platón úgy gondolta, hogy minden lélek a formák világából ered, ahol még ismert a teljes valóság, a földre lejutva a lélek keres magának egy testet. A földi lét során a lélek megőriz valamennyit a formák világól. Az ittlét során a tanulás által vezet az út a formák tökéletes megismeréséhez és elfogadásához, ami valójában egy emlékezés a korábbi formák világában töltött időre. Platón abból a szempontból naturalistának tekinthető, hogy szerinte: a születésünk elött már hordozzuk a formák lenyomatát az elménkben, vagyis a tudás már születés elött része az emberi léleknek. Ebből fakadóan a tanítás lényege a valóság bemutatása az egyén számára. (Platón fontosnak tartotta, hogy tanítványai között nők is legyenek, sőt szerinte az állam irányításában a nőknek és a férfiaknak egyenlő módon kellene résztvenniük).

Thorne és Henley (2000) szerint Platón úgy vélte, hogy a lélek három részre osztható, ezek az ész, a szellem és a vágy. Az ész a racionalitást, míg szellem és a vágy az irracionalitást képviseli. Az ész a formák világból származik, ezért racionális, míg a szellem és a vágy a földi világból származik ezért irracionális. A lélek racionális és irracionális része ellentétes célokat akarnak megvalósítani, ezért konfliktusban állnak. (A léleknek ez a fajta felosztása Freudnál kerül elő ismételten ego és id megnevezéssel.) Maga a lélek nagyon fogékony a testi érzékeltekre. Az irracionális rész a testi érzékleteken keresztül tudja legyőzni a racionális részt. Ennek az eredménye lehet az élvezetek hajszolása. Az élvezetek hajszolása viszont gátolja a korábbi formák világól hozott emlékek felidézését. Erkölcsösség akkor jöhet létre, ha a lelken belül helyreáll az egyensúly, vagyis a lelket újra a racionális rész irányítja.

Hollósy-Vadász Gábor

forrás: http://www.onlinepszichologia.hu/blog/blogpost/platon-...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.