Mindig vannak nagy viharok a rendszeren belül. Néha van könyv darálás, van szivárvány dobálás és természetesen mindig vélemény nyilvánítási cunami van. Az ítéletet mindenki igyekszik meghozni, azt a bizonyos pálcát pedig a leg határozottabban szeretné mindenki eltörni. Addig-addig törögetjük ezt pálcát, amíg – véleményem szerint – más is el fog törni. Most azonban nem erről szeretnék írni.
Nyilván adott a téma, ahogy mondani szokták, valahol ott hever. A forrásban megjelölt cikkben Bagdy Emőke egy számomra elég szép összefoglalót ad arról, hogy hogyan néznek ki a gyermekek esetében az érzékenyítés, toleranciára nevelés. Én ezért vettem elő ezt az írást.
Bagdy Emőke: A gyereket is toleranciára kell nevelni, viszont ezt nem óvodáskorban kell megtenni
Minden szülő és pedagógus feladata az, hogy az egyértelműségek és ne az elhajlások, azaz a devianciák irányába szocializáljanak – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a pszichológusprofesszor.
A korai érzékenyítés azért veszélyes, mert a szociális behatások olyan erőteljesek tudnak lenni, hogy megakadályozhatják a szabályozó gén kinyílását vagy módosíthatják azt, ami tovább is örökítődik – mutatott rá a Magyar Nemzetnek adott interjújában Bagdy Emőke. A klinikai szakpszichológus és szakterapeuta hangsúlyozta, hogy a szülőknek és pedagógusoknak azt kell erősíteniük, amit genetikailag hoz magával az illető, így teremtve meg a biológiai nem és a társadalmi nem összhangját, annak érdekében, hogy ne legyen krízis a gyermek lelkében.
Bagdy Emőke felhívta a figyelmet: „az időablak szerint 3–5 éves, tehát óvodáskor között kapja meg a gyermek azokat a kulcsingereket, amelyek hozzásegítik, hogy a biológiai nemével azonos társadalmi nemben vállalja, hogy hová, azaz melyik nemhez tartozik”. A genetikai időzónákkal együtt járnak a szenzitív pszichológiai időszakok. Ezekben a periódusokban alakulnak ki az életre szóló mély bevésődések, ezért ilyenkor minden ingerbehatásnak is különös értéke és jelentősége van – tette hozzá.
A tudományos háttér kapcsán elmondta: az evolúciós vastörvény kimondja, hogy a genetikai időablakok meghatározott időpontban kinyílnak, és kulcsingereket követelnek. „Nemcsak genetikai, hanem pszichológiai kinyílások is vannak, azaz akkor körvonalazódik, hogy mit kell megtanulnia az embergyereknek. Ez az, amit lényegében a társadalom biztosít. Így szövődik össze a biológiai és a gender, azaz a társadalmi nem. A gender pedig ott kezdődik, ahol szociális behatások érik a születendő gyermeket” – szögezte le a klinikai szakpszichológus és szakterapeuta.
A Magyar Nemzet kérdésére a pszichológusprofesszor kiemelte, hogy ebben az időszakban a meséknek kiemelten fontos jelentőségük van, mert ezek révén bejuttathatók olyan üzenetek is, amelyeket a gyerek kritika nélkül fogad, mivel neki még kritikai érzéke és viszonyítási alapja sincsen. „Például ha arról hall egy történetet, hogy két herceg egymásba szeret, akkor ezt a gyerek megjegyzi, és számára már evidencia lesz, hogy a fiúk egymásba szerethetnek” – magyarázta az ismert szakember, aki szerint minden szülő és pedagógus feladata az, hogy az egyértelműségek és ne az elhajlások, azaz a devianciák irányába szocializáljanak.
Akiknél pedig tényleg vannak ilyen vonzalombeli elhajlások – tette hozzá –, velük a legnagyobb lelki finomsággal kell bánni és a gyereket is toleranciára kell nevelni, viszont ezt nem óvodáskorban kell megtenni. „Minden kornak megvan a saját nevelési feladata, de ennek nem az, hogy a megkülönböztetési érzékenységre neveljük a gyereket, mert ebben a korban a saját nemi identitás rögzítése a feladat, hogy a gyerekből egy harmonikus és kiegyensúlyozott felnőtt váljon, aki képes lesz majd elfogadni más ember devianciáit” – hangsúlyozta Bagdy Emőke.
forrás: https://mandiner.hu/cikk/20201008_bagdy_emoke_..._ezt_nem_ovodaskorban_kell_megtenni